Zenegépek
Kábé 25 évvel ezelőtt szerettem meg igazán a zenét és a zenehallgatást. A legelső, modern zene gépem egy Videoton, Europa Star kazettás magnós, rádió volt. Akkoriban alig lehetett kazettákat kapni, hogy a rádióról ne is beszéljek. Hamar rájöttem, hogy léteznek jobb zenélő alkalmatosságok és az érettségi vizsga után vásároltam egy Philips Sky Liner 3 hordozható, kazettás magnót a vásárhelyi ócska piacon. Ekkor hallottam először sztereóban zenét. Addig csak mono zenéim voltak rögzítve, apáméknak volt egy Horvát Pista, eredeti kazetta és mivel sztereó volt belehallgattam, pedig utáltam azt a műfajt. Szinte lélegzetet sem tudtam venni és végleg elfelejtettem a régi magnómat. Később jöttek az Electromures deck magnók és Hifi lemezjátszók. Eredeti kazettákat nem igazán lehetett beszerezni, lemezeket még kevésbé. Így megosztottuk a gyűjteményünket a barátok között. Sokszor ráakadtam X mester Y albumára, rohantam haza, bezártam magam mögött az ajtót, elhúztam a sötétítőt, beraktam a kazettát, végig feküdtem az ágyon és tíz perc után begyűrte a szalagot a magnó …
Ez igy ment ’95-ig amikor is vásároltam egy hordozható magnós-rádiós-CD lejátszót. Ha egy hónapban be tudtam szerezni egy CD-t az igazi sikernek könyveltem el. Majd jöttek a kereskedelmi rádiók, az első ami nem is ment igazán jól, valami brassói volt. És a nagy áttörést a számítógép jelentette, egy idő után már teljesen elkallódtak a kazettáim de megmondom őszintén nem is sajnáltam, hisz sok használat után mindegyik tönkrement. Ha a nyolcvanas években valaki azt mondta volna, hogy a közeljövőben úgy fog mindez átalakulni, hogy hírforrásból értesülve, letöltöm torrentként az Internetről a fájlokat, normalizálom a hangszintet, beállítom rendesen az ID3 tagokat, rámásolom a memóriakártyára, utána a memóriakártyát beteszem a kártya olvasóba, azt meg csatlakoztatom a Hifi toronyba és digitális hangminőségben hallgathatom a kedvenc zenéimet, akkor az illetőt kiröhögtem volna 🙂
Palackba zárt üzenetek... 