Zenegépek
Kábé 25 évvel ezelõtt szerettem meg igazán a zenét és a zenegallgatást. A legelsõ zene gépem egy Videoton, mono kazettás magnós, rádió volt. Akkoriban alig lehetett kazettákat kapni, hogy a zenéről ne is beszéljek. Hamar rájöttem, hogy léteznek jobb zenélõ alkalmatosságok és az érettségi vizsga után vásároltam egy Philips Walkmant, a vásárhelyi ócska piacon. Ekkor hallottam elõször sztereóban zenét. Addig csak mono zenéim voltak rögzítve, apáméknak volt egy Horvát Pista, eredeti kazetta és mivel sztereó volt belehallgattam, pedig utáltam azt a mûfajt. Szinte lélegzetet sem tudtam venni és végleg elfelejtettem a régi magnómat. Késõbb jöttek az Electromures deck magnók és Hifi lemezjátszók. Eredeti kazettákot nem igazán lehetett beszerezni, lemezeket pedig kevésbé. Igy megosztottuk a gyûjteményünket a barátok között. Sokszor ráakadtam X mester Y albumára, rohantam haza, bezártam magam mögött az ajtót, elhúztam a sötétitőt, beraktam a kazettát, végig feküdtem az ágyon és tíz perc után begyűrte a szalagot a magnó …
Ez igy ment ’95-ig amikor is vásároltam egy hordozható magnós-rádiós-CD lejátszót. Ha egy hónapban be tudtam szerezni egy CD-t az igazi sikernek könyveltem el. Majd jöttek a kereskedelmi rádiók, az elsõ ami nem is ment igazán jól, valami brassói volt. És a nagy áttörést a számítógép jelentette, egy idő után már teljesen elkallódtak a kazettáim de megmondom õszintén nem is sajnáltam, hisz sok használat után mindegyik tönkrement. Ha a nyolcvanas években valaki azt mondta volna, hogy a közeljövõben ugy fog mindez átalakulni, hogy hírforrásból értesülve, letöltöm torrentként az Internetről a fájlokat, normalizálom a hangszintet, beállítom rendesen az ID3 tagokat, rámásolom a memóriakártyára, utána a memóriakártyát beteszem a kártya olvasóba, azt meg csatlakoztatom a Hifi toronyba és digitális hangminőségben hallgathatom a kedvenc zenéimet, akkor az illetõt kiröhögtem volna 🙂
Technorati Tags: Zene
Palackba zárt üzenetek... 