Tanügy
Nem szeretem, ha valaminek nincsen alternatívája, vagy ha csak két dolog közül lehet választani, legyen az akár állami intézmény is. Nézzük mindjárt az elemi iskolát, ha jól tudom, akkor szép hazánkban csak egyetlen egy magán gimnázium működik, de lehetnek bármilyen jó tanárok és leadhatják bármilyen jól a leckét, a tantervet nem ők vagy a vezetőség készíti el, hanem valamilyen, állami sóderhivatal. Tehát az én gyerekemnek nincsen választása, beírathatom az ország legjobb iskolájába, úgyis azt tanítják neki, mint bárhol máshol. Amerikában bárki alapíthat iskolát, lehet az szülő vagy próféta, nemzeti tantárgy nincsen, sőt szerintem ha valaki nem tanul az egyetemig, akkor is jelentkezhet felvételire, valamilyen felsőoktatású intézménybe. Azt is tudja mindenki, hogy például Magyarországon, nyolcadik osztályban olyat tanítanak matematikából, amit itt tizenegyedikben. És akkor azon csodálkozok, hogy ha más, nyugati országokban, úgymond sokkal egyszerűbb az egész tanügy, mégis miért élnek jobban az emberek, sőt az amerikaiak még a Holdra is eljutottak? Ha megkérdeznének, hogy mit tanultam első osztálytól az értettségig kis habozás után azt válaszolnám, hogy megtanítottak írni, olvasni, számolni egy kicsit románul, angolul tudom, hol van Madagaszkár de kapásból nem, hogy a világ melyik részén található Burkina Faso!
Majdnem 17 éve folyik Romániában a tanügy reformja, minden évben bevezetnek valami újat, de még nem jutottak odáig, hogy a román nyelvet a kisebbségeknek, idegen nyelvként tanítsák. Azt sem értem, hogy minek kell, a románnal összesen három más nyelvet tanítani, inkább csak kettőt (az egyik persze a román nyelv) de azokat alaposabban. Az olyan sóderhivatalokról, mint a tanfelügyelőségek, most hadd ne beszéljek és az iskolák decentralizációjáról sem, hisz az megér egy külön bejegyzést.
Palackba zárt üzenetek... 