Párizs szindróma
Olvastam volt valamikor, hogy létezik, főleg a japán turisták körében a Párizs szindrómának nevezett betegség ami nagyon furcsának hallatszik, főleg azok számára akik csak a tévében látták a “romantika fővárosát”. Volt nekem is sejtelmem a franciákról hisz gyerekkoromban többször meglátogatott az ott élő rokonom aki Rubik kockát és búvárórát hozott ajándékba amivel nagyon menő voltam az iskolában. Ilyen pozitív előítéletekkel érkeztem, kerek hat évvel ezelőtt a-hoz a francia céghez, állásinterjúra ahol a mai napig is dolgozok. Mondanom sem kell, hogy nagyot csalódtam mert gyorsan rájöttem, hogy amikor a nyugati technika találkozik a balkáni realitásokkal akkor az azt eredményezi, hogy akadozik az ellátáslánc (nem a koronavírus járvány miatt), a hátam mögött nem áll egy mérnök aki azon gondolkodna, hogy hogyan könnyíthetné meg a munkámat és a fogyóeszközök is későn cserélődnek le. Azt már meg sem említem, hogy csak a profit a lényeg és csak másodlagos, hogy a melós, hogyan érzi magát.
Palackba zárt üzenetek... 