Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Játszadozás az MI-vel

Már lecsengett sőt azt mondják hogy ki is pukkanhat a lufi a mesterséges intelligencia kapcsán de én csak most találtam meg az enyémnek megfelelőt és bevallom, hogy nagyon tetszik (Google AI Studio). Tudom, hogy nem illik ártatlan emberekből gúnyt űzni de akinek van humorérzéke az csak nevetni tud ezen a történeten. Egyébként is amikor még nem létezett MI sokat kellett vacakolni a szerkesztésen, pláne ha nem a kedvenc fényképszerkesztővel próbálkoztál hisz amint tudjátok én csak szabad és nyílt forráskódú szoftverekkel dolgozok (például a Gimp). Egyébként azt láthatjuk amint a munkahelyem parkolójában, nyári partit rendeztek (az idén már nem mert szerintem financiális problémáik vannak amit megéreztünk a fizetésemelésnél is) és kedvenc biztonsági őröm (aki annyira lelkiismeretesen végzi a munkáját, hogy majdnem mindenkinek belenéz a táskájába) megpihen, elkortyolgatva egy pohár sört az éppen odatévedő földönkívülivel.

A nyuszika és a róka létrája

Biztos mindenki hallotta már a viccet a nyuszikával aki elment kölcsönkérni egy létrát a rókától, majd az úton kitalálta, hogy biztos úgy sem adja oda mert fösvény ezért csak bekopogott hozzá és rávágta, hogy “baxd meg a létrádat” és elrohant. Sokszor észrevettem, hogy én is így gondolkozok, másképp mondva pesszimistán állok hozzá az eljövendő eseményhez ami a legtöbbször mindig valamilyen munka (hisz kinek van kedve a várva várt, hétvégén melózni amikor mehetne, mondjuk a strandra). A végén pedig bebizonyosodik, hogy nem volt igazam ezért úgy kell hozzáállni, hogy majd meglátjuk mi sül ki belőle, de ez nagyon nehéz. Gondolom azért alakult így mert mindig az adott személy (a róka) szemszögéből próbálom megközelíteni a dolgot és mivel már többször rossz élményként éltem meg az eseményt ha csak fel is merül egy újabb kaláka, beindul bennem a negatív gondolkozás. Talán foghatjuk ezt is az evolúcióra.

Karbonlábnyom

Szerintem kevés ember foglalkozik azzal, hogy mekkora a karbonlábnyoma. Pedig egy ideje a tudósok riogatnak, hogy nagy baj van és ha nem csökkentsük a CO2 kibocsátást akkor vége az emberiségnek. Az sem gyanús, hogy egy kicsit szélsőségesebb az időjárás, nagy a szárazság és több a hőhullám. Hiába közlekedek a melóba biciklivel, nagyobb távolságra pedig busszal vagy vonattal ezt mindenki leszarja mert sokkal hitelesebb és vagányabb akinek autója van (főleg városi terepjáró). Nem maradhat el a kötelező, repülős nyaralás se. Minimum szelektíven válogatva dobjuk ki a szemetet. és azt hisszük, hogy újrahasznosítják. Az elektromos autó pedig zsákutca hisz nagyszerű találmány, kivéve az akkuját. A politikusok pedig csak négy évben gondolkoznak. Sőt alacsonyabb iskolai végzettségű személyek fogékonyabbak elhinni, hogy a klímaváltozás hazugság. Pedig az egyik legegyszerűbb megoldás ha lemondanánk a húsról de nekünk, magyaroknak ez nagyon nehezen megy (pedig sokkal egészségesebb, vegánként élni). Egyelőre nincs megoldás tehát készüljünk fel az összeomlásra, tudatosan (ajánlom ezt az érdekes beszélgetést Stumpf-Biró Balázsval) esetleg ha érdekel akkor számítsuk ki a karbonlábnyomunkat. Az pedig mellékes, hogy Ukrajna eleshet és jönnek az oroszok…

Regényírás

Régen regenyíró szerettem volna lenni és tizenéves koromban el is kezdtem egy könyvet sőt elküldtem egy kiadónak is de az volt a válasz, hogy izé nem felel meg a követelményeknek. Minden az Én és az oroszlán c. könyv elolvasása után kezdődött. Úgy gondoltam, hogy ilyen stílusban játszi könnyedséggel össze tudok hozni egy ilyen olvasmányt. De nagyot tévedtem hisz nem olyan könnyű írni még blogot sem. De azért még most is irigykedve nézem a regényírót mint életpályamodellt, főleg az amerikai filmekben. Kedvencem a Wonder Boys – Pokoli hétvége c. film. De változik a világ és ma már mások az olvasási szokásaink is mert többnyire nem érünk rá ezzel foglalatoskodni. Viszont az igazi entellektüelleknek még tévéjük sincs és ógörögül olvasnak szinte egész nap, talán megszakítva egy kis jazz hallgatással, kizárólag vinyl lemezen.

Csendes felmondás

Egy újabb, munkahelyi jelenségre figyeltem fel aminek a neve a csendes elidegenedés vagy csendes felmondás (quiet quitting1). Régen ezt munkaundornak nevezték az öregek és majdnem ugyanaz mint a kiégés. Mai világunkban minden megváltozott és aki ezt nem veszi tudomásul az furcsán nézi ezt a trendet is. Már fölösleges a szakmaiskola hisz a gyártósorokra nem kell más csak egy buta fej meg két erős láb (régen apám vallotta ezt a focistákról) a fiataloknak már nem tetszik ez sőt munkaerőkrízis van amit úgy próbálnak orvosolni, hogy Ázsiából hoznak vendégmunkásokat (akiket a szélsőjobboldal migránsoknak nevez). Az ipari robotok lázadása még várat magára (dacára a sok riogatással meg a mesterséges intelligencia térhódításával).

  1. A csendes elidegenedés vagy csendes felmondás (quiet quitting) egy olyan jelenség, amely során a munkavállalók minimalizálják az erőfeszítéseiket és csak a legszükségesebb feladatokat hajtják végre a munkahelyükön. Ez nem jelenti azt, hogy felmondanak vagy elhagyják a munkahelyüket, inkább azt, hogy elveszítik a motivációjukat, és a munkájuk iránti elköteleződésük csökken. A csendes elidegenedés lehet a munkahelyi stressz, a kiégés vagy a munka és magánélet közötti egyensúlyhiány következménye. Az ilyen helyzetek gyakran a dolgozók pszichológiai és fizikai jólétére is hatással vannak, és hosszú távon a munkahelyi teljesítményre is negatívan befolyásolhatják. ↩︎

Kedvenc (megrögzött) filmjeink

Photo by cottonbro studio on Pexels.com

Vannak olyan emberek akik miután megnéznek egy filmet és nagyon tetszik nekik akkor bizonyos időközönként újranézik és pontosan úgy kacagnak a poénokon mint amikor először látták (mert ezek a filmek általában vígjátékok). Mondanom sem kell, hogy én nem vagyok ilyen hisz a mai filmdömpingben nincsen időnk csak az újonnan megjelenő tartalmakra. Pedig az öregeknek alap, vasárnap délutánonként elszunyókálni, ebéd után a Bud Spencer filmeken amiket annyira szerettem, tróger koromban a moziban. Emlékszem hogy amikor utaztunk busszal nyaralni, Görögországba a sofőr mindig ugyanazokat a filmeket tette be, közkívánatra és most visszagondolva már csak úgy tudnám megismételni ha ugyanúgy csinálná. De addig is élvezem a lányom kacaját amint nézi a másik szobából a Derült égből Pollyt

Nemzetek termékei

Photo by Wijs (Wise) on Pexels.com

Vannak olyan országok akiknek valamilyen termékek gyártásában annyira élen járnak, hogy róluk nevezték el az adott dolgot. Itt nem egy bizonyos márkára gondolok hanem fogalmakról. Ilyen a svédacél, a finn vodka, a francia bor és sajt, az olasz tészta, a német sör (és autó) a skót whisky, a spanyol viasz (és sonka), a svájci óra, a mexikói konyha stb. A többi ország is jó valamiben de nekem sejtelmem sincs hogy pl. Csád vagy Peru miben jár élen. Sőt szép hazánkban sem tudnék felsorolni, hogy a románok miben jeleskednek (a korrupción kívül).

Ételpazarlás

Már régebben foglalkoztam ezzel a témával de most vettem észre, hogy egy ezermester megoldotta a problémát. Persze társasházban nehezen kivitelezhető és lehet, hogy csak a videó kedvéért készítette el ezt a masinát. De az ételpazarlás legnagyobb gondja számomra nem csak ez hisz amikor a megvásárolt élelmiszert berakom a hűtőbe hamar megfeledkezek róla, mert ha kinyitom az ajtóját nem látom, hisz mindig túlzsúfolt és megtalálás után már kidobható. Ezért egy olyan hűtőszekrény kellene ami természetesen okos, van rajta egy kijelző és egy szkenner amikor pedig bepakolnék leolvasnám egy kóddal hogy meddig tart a minősége és a lejárta előtt figyelmeztetne. De sajnos tudomásom szerint ilyen készülék még nincs a piacon sőt az ételcsomagoláson sincs meg, kód formájában a szavatossága…

A francia technológia találkozik a román realitással

Amikor megnyílt a nagyváradi ipari park mindenki ámulva nézte a betelepülő, multinacionális cégeket ahogy suhant a magyar határ felé. Később pedig úgy adódott, hogy elkezdtem dolgozni az egyikben majd öt év után a jelenlegiben. Az elején egészen jó volt, minden részletre figyeltek és amíg még be nem indult a termelés olyan pitiáner dolgokon vitatkoztunk, hogy a tároló ládákban elválasztó rekeszeket kellene kialakítani, hogy majd jobban menjen a munka. Most pedig ott tartunk, hogy lerobbant a porszívó (amit intenzíven használok) és az illetékes azt mondta, hogy mivel egyedül van és sok a dolga nincsen ideje elvinni a szervizbe, tehát szívhatom a port még sokáig. Ilyenkor kell a balkáni módszerekhez fordulni és lekenyerezni az embert, hogy gyorsítsa fel a folyamatot, amit utálok. Emlékszem tisztán, hogy mindannyian aláirtunk egy dokumentumot amiben fel volt sorolva, hogy nekünk kötelességünk azt csinálni amit a feletteseink mondanak ők pedig biztosítják számunkra minden munkaeszközt és védőfelszerelést. Hát megette a fene az ilyen munkahelyet, lehet az francia vagy japán hisz ahogy telik az idő felváltja a román valóság…

Egy igazi hazafi

Nagyon megmozgatott a Pet Shop Boys legújabb zenéje (akik tróger koromban a kedvenceim voltak). Kevés zenekar politizál és nem is vártam tőlük ilyet de le a kalappal, előttük de Alekszej Anatoljevics Navalnij iránt is aki egy igazi bátor ember volt, egy igazi hazafi, hisz miután Putyin megmérgeztette és hagyta, hogy Németországba felépüljön tudta, hogy ha visszatér akkor letartóztatják de mégis megtette és hőssé vált. Összefoglalja a jelenlegi helyzetet és elgondolkoztat. Remélem, hogy valamikor teljesülni fog a vágya és Oroszország szabad lesz, a cárevics pedig a pokolba jut!

Post Navigation