Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Közeledés

Amikor egy ember, akarva akaratlanul megismer egy másikat (pl. új munkatárs) az idő múlása igazolni fogja, hogy érdemes volt-e intimebb dolgokat elmesélni magamról, ugyanis mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy minél többet tud meg a másik rólam én annál sebezhetőbb leszek a számára. Tehát nagyon óvatosan kell közeledni és ha nem éri meg akkor a legjobb stratégia a visszavonulás, avagy “hallgatni  arany”. Én többször elszúrtam ezt a folyamatot és a végén már bántam, ezért most ezerszer meggondolom hogyan cselekedjek hasonló helyzetekben.

Életformaváltás

Van amikor a régóta megszokott és kialakított életformánkon, radikális változások állnak be (pl. munkahelyváltás) és már kevesebb időt tudok ráfordítani pl. a blogolásra. Jogosan tehetem fel akkor a kérdést, hogy mi lesz a sorsa ennek a naplónak? Elsorvad, vagy talán vegetálni fog? A későbbiekben majd kiderül de biztosan tudom, hogy ha felszámolnám véglegesen akkor Argentína biztosan nem siratna engem.

Román-Magyar rendezvény

Szerintem a nagyváradi románok fel sem fogják, hogy mennyit köszönhetnek a magyar határ közelségének. Ez meglátszik a kulturális rendezvényekben is. A Debreceni Virágkarnevál egyedülálló a világon, a rendezvény másnapján átruccan Nagyváradra egy pár virágos kocsi, így a helyi lakosok is ízelítőt kaphatnak, hogy milyen. Másnap a helyi lapok is megemlítik sőt még a hírportálok is. Amikor a kommentárokhoz érkezek akkor nyílik ki a (székely) bicska a zsebemben, mert néhány úriember úgy értelmezi az egészet, hogy a magyarok azon fáradoznak, hogy Erdélyt visszacsatolják Magyarországhoz! És ez csak egy ártatlan, kulturális rendezvény és hol van a moderátor? (a hírportált és a helyi sajtót, tudtommal egy osztrák cég működteti, amit előszeretettel olvasnak civilizálatlan, román úriemberek is, akiknek fogalmuk sincs a történelmi tényekkel).

Bűz

A következő történet is egy klasszikus balkáni, máshol el sem lehetne képzelni. Kánikula van, nem tudom megengedni magamnak, hogy légkondit vegyek ezért marad a klasszikus légcsere frissítés, késő este és reggel. Kereszthuzatot csinálok és élvezném a szellőt de kis idő múlva orrfacsaró bűz csap meg, ami első szaglásra nem más mint disznókaka! Másnap némi kutatás után kiderült, hogy igazam van, tényleg disznószar az oka ennek, ugyanis a várostól egy kilométerre van egy farm és onnan származik. A folytatása a sztorinak is kiszámítható, a cég rendelkezik mindenféle papírral és ISO szabvánnyal, tehát nem lehet rájuk bizonyítani, hogy tőlük származik az illat. Persze hiába kezdeményeznék, lakossági fórumot vagy ilyesmit, mert mindenki tud róla és nem csinál semmit, sőt van olyan is aki már egészen megszokta. De azt hiszem már említettem hogy, ezért ilyen csodálatos ez az ország. Aki szeretné aláírni a petíciót az itt megteheti!

Móra-bóra

A Móra-bóra nem valami egzotikus gyümölcs hanem egy apró szilvafajta, másképp fosókaszilvának (ez a parasztos neve nagyon találó) is nevezik. Szándékosan senki nem termeszti de mégis van, legalább 5 fa a birtokán, ha pedig megkóstolod akkor az első 5 szem ízletes utána már nem. Amikor megérik akkor beteríti a fa tövét, onnan élvezet felszedni, de minek? Hát a finom pálinkának amit kiürült kólás palackokban illik szervírozni és gyáva, magyar legény aki nem szereti!

Disznóhús

Honnan tudod, hogy válság van?

Ha ezekkel a jelenségekkel találkozol akkor biztos válság van:

  • majdnem minden utcasarkon, fogadóiroda működik
  • minden tizedik vállalkozás, temetkezési vállalat
  • nincsen olyan utca ahol ne lenne egy olyan üzlet amin az áll, hogy eladó, vagy kiadó
  • egyre több a koldus és a hajléktalan
  • ez idén sem tudod megvenni a nagy képernyős tévét
  • a nyaralásod abból áll, hogy bekukucskálsz a strand kerítésén, kutyasétáltatás közben (ahol pocakos nyugdíjasokat látsz, mert nekik ingyenes)
  • minden tizedik autó ami elhalad előtted az a jó öreg Dacia 1310
  • a fizetésedből már nem futja annyi sörre mint a tavaly
  • a tévék, vasárnaponként olyan filmeket adnak ahol a sztár, Bud Spencer
  • az utolsó pedig, bingó újra lehet bingózni!

Balkanisztikai kockázatfelmérés

Ehhez hasonló profilú irodát szeretnék nyitni. Rájöttem, hogy ilyen vállalkozás egyáltalán nem is létezik, tehát úttörő lennék. Miről is lenne szó? Például, a frissen épített tömbház bejáratánál nincsenek karfák, amibe kapaszkodni lehetne és utólag szeretnék felszerelni, de először igénybe vennék  a segítségemet. Kiszállnék a helyszínre és alapos átvizsgálás után azt javasolnám, hogy bizony ez nem jó ötlet, mert ha felszerelnék a karfát akkor maximum 3 hónapig bírná, hisz mivel Romániában élünk és az emberek nem tudnak civilizáltan viselkedni és egyáltalán nem érdekli őket a közös életterük, lerohadna (mert nem rendeltetésszerűen használnák, nekitámaszkodnának, az unatkozó gyerekek pedig felcsimpaszkodnának rá stb.). Akkor is jó lett volna a tanácsom, amikor szelektív hulladékgyűjtő ládákat szereltek fel, kis idő elteltével az összest megrongálták. Tehát mielőtt a népnek elkezdenél valami jót csinálni, gondolj bele mekkora kockázatot vállalsz, amit szeretnél az jó és szép, nyugaton bevált de a Balkánon nem, mert az itteni népség még nem ért el arra a szintre, hogy megbecsülje.

Foci a tévén

Kánikula van és nagy a meleg a szobában is ezért elhatározom, hogy jobb lenne komáéknál nézni a meccset, hisz neki jobb tévéje van. Megbeszéljük és már ott is vagyok nála, a sör hideg és finom de 2 perc után jövök rá, hogy hiába tölti be a tévé a fél szoba falát a műsor analóg és nem HD. Mit lehet tenni, elhatározom hogy a következő meccset egy kocsma nyári kertjében fogom megnézni.  A kiszolgálás rendben van, de micsoda meglepetés, a műsor pontosan olyan mint kománál, ami rajtam kívül senkit nem zavar! Hiába minden igyekezetem, azt hiszem még négy évig kell várjak, hogy lássam milyen Ronaldo életszerű köpése, ahogy vonul le a pályáról.

A fej nélküli lovas

Gyerekkoromban egyszer pontosan ilyen esős nyár volt mint most és a szomszédomtól (Kákó) kaptam kölcsön ezt a könyvet amit nagy élvezettel olvastam. Mindig indián voltam ha csatáztunk a kertben a többiekkel sőt még erődöt is készítettem és volt egy csomó műanyag katonám is. Nem szerettem a kötelező házi olvasmányokat és mindig ki kellett cseleznem, ősszel az osztályfőnököt. Persze később már Jules Verne kötött le és nem Jókai Mór. Akkor jobban becsültem az ilyesmit mert nehezebben lehetett hozzáférni. Most pedig szinte csak a monitorról olvasok és estére már úgy megfájdul a szemem, hogy nincsen kedvem kezembe venni semmi olvasmányt. Megvolt a varázsa annak a korszaknak is, de csak az volt szép benne, hogy éltem a gondtalan gyerekkor örömeit, semmi több.

Post Navigation