Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

A pénznek van szaga

Bizony a híres mondás a mai világban nem fedi a valóságot pedig köztudott, hogy szép hazánk fizetőeszköze nem papírból van hanem műanyagból és ha szagos akkor nyugodtan a farzsebben lehet hagyni, mosás előtt. Azon csodálkozom, hogy a bankkártya tulajdonosok zöme soha nem szeretné kipróbálni az online vásárlást pedig nem tudják, hogy mit veszítenek. A legtöbb indok az, hogy félnek mert ellopják az adataikat, viszont azt nem tudják, hogy a fizetés SSH titkosított csatornán történik. Most pedig az előnyök: nem kell sorba állni (nem pazarlom a drága szabadidőmet ilyesmire), nem kapok el a tömegben semmilyen nyavalyát (plusz a bankókon pontosan annyi bacilus éldegél mint a mosogatószivacson) tehát sokkal kényelmesebb és praktikusabb. A barátom szerint csak egyetlen egy hátránya van, mert ha csak így költöd a pénzed akkor nem érzed a “súlyát”.

Jómunkásemberszag

A jó munkásember szag a következőképpen alakul ki, a melós a buszozás legelején még egy kicsit piperkőc és nem ül le a székre, mondván azok már olyan mocskosak, hogy nem piszkítja be a ruháját. Igen ám de egy hónap meló után, főleg munkából jövet egy picit elfárad és muszáj lesz helyet foglaljon, mert már inognak a lábai. Később már beletörődik és egyáltalán nem érdekli, hogy az egész gatyája átvette azt a bizonyos szagot, sőt még hozzájön ehhez a gyári kosz is. Mert ki lehet számítani, hogy amikor üzembe helyeznek egy új tömegközlekedési eszközt akkor mennyi időnek kell eltelnie, hogy az ülések bepiszkolódjanak, illetve ha mindenki mosóporszagú gúnyába járna akkor nem alakulna ki ez a jelenség (gondolom Párizsban így van)? A legbrutálisabb a helyzet a 20 éves, keletnémet villamosoknál van ahol szövettel vannak bélelve az ülőalkalmatosságok (az ablakban pedig moha nő) és nem lehet megtippelni, hogy milyen volt az eredeti színük.

Komposztálás

Amikor falun laktam és tudatlan voltam (mert nem volt széles sávú internet és egy bölcs apó aki kioktasson, hogy az iskolát ne is említsem), ősszel a gazt és a faleveleket összeszedtük és egyszerűen a kert végében elégettük, mint mindenki más. Sehol nem láttam és nem tudtam, hogy bizony ez nagy pazarlás, mert sokkal jobb a kerti hulladékot komposztálni, sőt a mai tudásommal ha ott élnék akkor komposztáló toalettet is készítenék  (a környezetszennyező un. “pottyantós budi” helyett). Nagyon kis befektetéssel meg lehetne oldani az egészet és a végterméket fel lehet használni a virágokra vagy a veteményeskertbe. Mindezt nem szegény országokban alkalmazzák, hanem pl. Svédországban, ahol sok helyen nem érte meg, hogy csatornázzanak. De hát a jó pap se hirdeti a környezettudatos igét.

Szulométer (sulometru)

Csakis a magyar nyelv sajátossága, hogy még káromkodni is sokkal cifrábban lehet mint pl. románul és engem kifejezettem zavar ha minduntalan csak a “pula mea”-et hallom mindenhol. Ezért van egy ötletem ami arról szól, hogy egy mikrofon segítségével számlálni lehetne, hogy hányszor hallatszana el ez az ominózus szó majd ha meghaladná, mondjuk az ötvenet akkor megszólalna a sziréna, hogy kész elég volt. Nagyon jól lehetne alkalmazni pl. a focipályákon, ha elérnék a napi kvótát akkor véget érne a játék, de kiváló lenne iskolák folyosóin is.

Hol hűltél meg?

Amikor télen megbetegedtem akkor anyám mindig kérdőre fogott, hogy “hol hűltél meg fiam, biztos nem öltöztél fel rendesen” ugyanis a székelyeknél a megfázást, a meghűlést, a grippét, náthát és az influenzát csak egy módon lehet beszerezni, úgy ha nem öltözöl fel elég vastagon. Van benne igazság, de a legrondább formája ennek a betegségnek ha valaki megfertőz, hiába öltözöl fel úgy mint egy eszkimó. Az utóbbit anyám nem igazán értette meg, pedig néztünk tudományos műsort is. Védekezni ellene úgy lehet ha maszkkal járkálok az emberek között (de ennek itt nincsen kultúrája mint pl. Japánban) vagy beadatom az influenza elleni vakcinát (ami szép hazánkban is sajátosan balkáni, a szezonálisban nincsen benne a H1N1 elleni szérum stb.) de nem kell megfeledkezni a sál, sapka és a nagykabátról sem!

Mi leszel ha nagy leszel?

Erre a kérdésre a mai napig nem tudtam a választ, gyerekkoromban James Bond szerettem volna lenni, de egy unalmas Forma 1-es futam láttán megtaláltam a választ! Észrevettem, hogy miután az autó kimegy a boxba akkor ott az egyik szerelő (valójában semmit sem szerel) egy célszerszámmal kikaparja a bogarakat a levegőbeömlőből. Szerintem ennél jobb munka nincs is a világon és rögtön tudtam, hogy bármikor elvállalnám. Hivatalosan nem is tudom, hogy mi a neve de jó dolga van, egész évben körbeutazza a világot és mindössze csak ennyi a feladata.

Over the rainbow

Napjainkban a modern rabszolgaság alatt én azt értem amikor egy nagy multinacionális cég gyárában dolgozol, többnyire a legminimálisabb bérért, mert hiába vannak munkatörvények azt itt semmibe veszik (azért mert a vállat szülőhazájának a törvényei érvényesek). Aki ilyen helyen melózik az naponta elmondja, hogy milyen xar de nem tesz semmit azért, hogy jobb legyen (kíváncsi lennék, hogy akkor miért vállalták el, de ezt mindenki titkolja). Amíg nem alakul egy szakszervezet addig a gyár vezetősége diktál, kénye kedve szerint. Persze válság van stb. tehát vagy munkanélküliként tengeted, vagy beállsz a sorba szépen és akkor nem vádolhatnak azzal, hogy tolod a szelet, pláne ha olyan emberek vesznek körül akik a munka hősei.

Szájbergyerekből, proligyerek

Tulajdonképp ezért kell hanyagoljam, úgy általában, mostanában a blogot mert ez lett belőlem (lásd a címet). Most nem ecsetelném részletesen, hogy miért mert nincsen kedvem hozzá és inkább mesélnék a római birodalom tündökléséről és bukásáról de az hosszú mese. Az eddigi életemben összesen háromszor voltam ilyen helyzetben de mindig ki tudtam valahogy mászni a gödörből. Egyelőre nem tudom mikor lesz jobb, persze ennek az állapotnak is vannak előnyei és hátrányai mint mindennek. Senkit nem akarok megbántani, elsősorban én vagyok a hibás, másodsorban egy hamis életképre építettem az életem, amiről tudtam már rég, hogy ez így nem fenntartható, mégis rosszul esett amikor közölték, hogy vége.

Kutyaszorítóban

Biztosan sokan átéltek már olyan állapotot amit kutyaszorítónak hívnak és abból áll, hogy nincsen kiút, illetve csak egy és az is rossz. Senki nem szeretne ilyen kelepcébe kerülni. Mondjuk találtál egy jó munkahelyet, megszoktad és rá építetted az életed majd ez egy szép nap összedől és kénytelen vagy rangon aluli melót elfogadni, mert válság van stb. A munka pedig nem szégyen, de nem mindegy, hogy milyen. Romániában a privát szektor is tipikusan sajátos balkáni mint minden más. Tehát egyszer fent, egyszer lent. Én továbbra is azt vallom, hogy ha nincsenek jó kapcsolataid akkor lehet akármilyen magasiskolád, egy számodra megfelelő munkahely soha nem fog összejönni.

R.E.M. Imitation of Life

Post Navigation