Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Civilizált beszélgetések

Már többször megfogadtam, hogy kerülni fogom azokat ismerősöket, rokonokat akikkel nem tudok normálisan szót érteni. Arról van szó, hogy egy adott téma feldobása és megvitatása során, hogyan reagálnak az emberek, vehemensen ragaszkodnak az álláspontjukhoz, (kiabálnak, gesztikulálnak, amit én utálok) vagy civilizáltan azt mondják, “bocs de szerintem neked nincsen igazad és majd megkérdezünk egy harmadik felet aki okosabb nálunk”. Ha az ember azon kapja magát, hogy a régen látott ismerős nem változott meg és esélyt sem ad arra, hogy egy banálisnak tűnő kérdést úriemberként megbeszéljenek  akkor vagy rögtön az illető szemébe mondja az igazságot, vagy hanyagolni fogja a kapcsolattartást, beleértve a személyes találkozást is. Én kénytelen leszek az utóbbit választani.

Vakáció

A következő héten szabadságon leszek, ezért hanyagolom a blogot. Mindenkinek jó vakációzást kívánok!

± 5 %

Aki igazán pazar az neki se vágjon ennek a bejegyzésnek én viszont megteszem. Arról van szó, hogy fel kellene tüntetni sok élelmiszer dobozára, hogy azt a valós tartalmat ami elvész, egyszerűen azért mert nem lehet kiszedni a csomagolásból. Elsősorban a szűk szájú tejtermékekről beszélek de ide sorolhatnánk a kekszeket is (mivel igen törékenyek). Tehát kedved van egy doboz kefir elfogyasztásához megveszed, jól felrázod és behörpinted de amikor el akarod dobni akkor veszed észre, hogy bizony még lötyög az alján a nedű, amit egyszerűen nem tudsz kiinni. Ezért lenne jó ha fel lenne tüntetve mondjuk, hogy e 330 ml ± 5 % ami elvész, mert senkinek sincs türelme zsebkéssel szétvágni és kikaparni az ottmaradt cuccot.

Alapvető légzési technikák a nagyvárosban

Jó városon lakni csak hozzá kell szokni a rossz levegőhöz (főleg a gyalogosoknak), ugyanis minél nagyobb a város annál több az autó (de falun is volt ilyen érzés amikor jött a favágógép, hogy a port ne is említsem). A Dacia elleni védőoltást sajnos még nem találták fel ezért be kell tartani az alapvető légzési technikákat. Ha megállok a gyalogosátkelőnél és látom, hogy egy ilyen csotrogány közeledik, akkor visszatartom a lélegzetem amíg jó messzire el nem halad, közben meg próbálok minél jobban eltávolodni onnan (ha bírom szusz nélkül). Az a legrosszabb ha le van parkolva és pontosan akkor gyújtják be amikor a háta mögé érünk, ilyenkor ha nem vesszük észre, szintén szívunk és esélyünk van arra, hogy nyomban megkapjuk a napi ólomadagunkat (pedig még csak reggel van). Nem is értem, hogy mi alapján felelnek meg a műszaki vizsgán az ilyen tragacsok? Ha tőlem telne akkor környezetvédelmi sarcot vetnék ki rájuk, vagy kényszeríteném a lecserélésüket, egy modernebb járgányra. Néhány nyugdíjas egy hónapban csak egyszer indítja el de annál többet ápolja, lemondani róla pedig hallani sem akar és nosztalgiával gondol az aranykorra. Túlélési esélyünket talán még valami profi bringás, légszűrővel tudnánk meghosszabbítani de fogalmam sincs, hogy honnan tudnék beszerezni egy ilyet és milyen lenne a reakció a látványra?

Available online

Mit csinál az ember ha nem tud igénybe venni egy szolgáltatást, mert nincsen rá ideje (azért mert mire szabadul a melóból az üzlet már bezárt)? Elgondolkozik, hogy jobb helyeken (tőlünk nyugatabbra, vagy északabbra) ugyanezt a szolgáltatást, kényelmesen, online két kattintással is elérheti és furcsállja, hogy habár szép digitális világban élünk “Aki angolul beszél az sokkal többet ér”. Az állami sóder hivatalokban is számítógéppel dolgoznak de mégis sorba kell állni, a tömegközlekedés azért veszteséges mert drága az elektronikus jegy bevezetése és még mindig nem lehet online vasútjegyet venni (lottószelvényt sem), sőt aki bankkártyával rendelkezik ódzkodik használni az interneten. Meg vannak olyanok akik egyenesen olyan eljövendő világot látnak ahol a Nagy testvér mindig figyelni fog (lásd az új útlevelek bevezetésekor az ortodox egyház tüntetését). Én utálok holmi papírfecnikkel szaladgálni és a pénzt számolni de azért még nem szeretném ha egy chipet ültetnének a bőröm alá (de szándékozok egy QR kódot nyomtatni a pólómra, tulajdonképpen erről szól ez a történet) Észtországban viszont már lehet szavazni is, természetesen a világhálón.

Go digital!

Sajnos amint már említettem egy régebbi bejegyzésben, engem a sors “analóg” barátokkal áldott meg. Az analóg embernek minden digitális eszköze megvan amivel elegánsan tudna kommunikálni de mégsem használja ki (nem érdekli a téma, elérni pedig nem lehet) mert arra hivatkozik, hogy nincsen ideje. Én elvárnám, hogy a hétvégén készített fotók legjobbjait feltöltse egy fényképmegosztó oldalra (mert fényképezőgéppel rendelkezik) azért, hogy a többi rokon és ismerős is részese legyen az eseménynek, amit kommentálnának és megjegyzéseket fűznének hozzá, esetleg a személyes naplóján is beszámolna, hogy milyen volt a hétvégi kirándulás (arról álmodni sem merek, hogy térképen is mellékelje a megtett útvonalat). Magyarán aktívan kihasználná a webkettő nyújtotta lehetőségeket. De az én barátaimnak az internet csak arra kell, hogy a DC-vel letöltsön valamilyen gagyi zenét és filmet, telefonáljon a Skype-val, rákeressen a kedvenc focicsapatára és a görögországi nyaralásán készült képeket pedig az iwiwre töltse fel. Ha valakit valami tényleg érdekel akkor arra mindig tud időt szakítani, ha pedig nem akkor csak divatból vásárolta meg a számítógépét és ingyen fizetett elő az internetre.

No Hope!

No HopeUtálok politizálni, de akarva akaratlanul egy kicsit mindenki a részese lesz, hisz nem lehet kikerülni, mert minden nap ott futnak a szalagcímek a különböző médiákban és szinte már a csapból is csak ez folyik (hogy miért nem nézem a román tévés híradásokat, arról már meséltem). Már rég eldöntöttem, hogy kire fogok szavazni, pedig jóformán még nem is lehet tudni, hogy pontosan ki fog indulni az elnöki mandátumért de az biztos, hogy nem Basescut választom (persze ha ismét indulni fog). Tiltakozásom jeléül készítettem egy Barack Obama Hope posztert a mi nagyra becsült elnök urunk fényképével, így tisztelegvén az elmúlt mandátuma alatt végzett munkájáért!

Jean Michel Jarre Debrecenben

Egy kis ízelítő a mester debreceni koncertjéről:

Reggeli rádiózás

Ha az embernek rádiós ébresztőórája van és nem hétalvó, biztos nem egy éktelen csipogásra szeretne ébredni, ezért egy jó rádióműsort választ. Kapásból azt az adót állítja be ami, állítólag Magyarország (erdélyi magyart nem tudok) leghallgatottabb, reggeli műsora és próbálja élvezni. De mi van akkor ha nem tud azonosulni a műsorvezetővel mert az illető csak a rockmuzsikát szereti (de a zenei szerkesztő ugyanazokat a zenéket választja ki körforgásban, mert ez a rádió ars poeticája), utálja a Csillagok háborúját, a bicikliseket “aktív katalizátoroknak” nevezi, unja az olimpiát (egyáltalán a legtöbb sportot) és hímsoviniszta hírében áll? Természetesen elkapcsol, más adóra állítja a rádiót és elfelejti még a szlogenjét is.

Geocaching

Rákaptam a geocaching-ra (mert így össze tudom kombinálni a technikát a természetjárással) és nagyon meglepett, hogy a környéken is van elrejtve 2 darab láda (amiből egyik virtuális). Persze kezdetben még nagyon tudatlan voltam mert autós navigációra volt beállítva a készülékem (Mio A501) és így próbáltunk keresgélni de kitalálhatjátok, hogy elsőre nem sikerült. Most már rendelkezek annyi információval, hogy a következő kincsvadászatnál nem szeretnénk kudarcot vallani. Szóval mindjárt itt a nyár és mindenkinek kellemes túrázást kívánok! Alább nyomon lehet követni, hogy eddig hány ládát találtam meg.

Akit bővebben érdekel a téma az látogassa meg a magyarországi illetve az erdélyi weboldalakat!

Post Navigation