Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “munka”

Jó tett helyébe jót várj

Ha visszagondolok akkor egész életemben másokon próbáltam segíteni (úgy ahogy a pap is prédikálja) és emiatt mindig én húztam a rövidebbet! Tehát jót cselekedtem és az mindig visszájára sült el. Ezért a fenti közmondást nálam úgy kell módosítani, hogy “jó tett helyébe, jót ne várj”. Aki csak magán segít és eltiporja a felebarátját az jobban jár. Mondok most egy példát, a gyárban az egyik munkaeszközöm az USB memória, a múltkor találtam egyet elhagyva, két nap után zsebre vágtam és egyik kolléga rinyált, hogy neki csak egy van ezért odaadtam neki. Másnap visszakérték az enyémet, a másik meg egyszerűen hazavitte. Ki járt jól? Természetesen ő.

Mint a robotok

Tudom az utóbbi időben egy kicsit erőltettem ezt a témát de pénteken annyi indulatot hozott ki belőlem, hogy elhatároztam elkiáltom a világnak a bánatom. Megérkezek a melóba, bekapcsolom a számítógépeket és látom, hogy mára a terv majdnem 1400 darab lejátszó. Egy kicsit meredek de nem baj “megcsináljuk”. Majdnem a felénél tartunk amikor más típus jön, felsőbb utasításra, később kiderül, hogy a C vonalnak kell (azért mert ők kevesen vannak, ezért képtelenek elkezdeni a munkát) én pedig naivan azt hiszem, hogy ezek is beletartoznak abba a bizonyos napi kvótába, de csak ezután jön a meglepetés mert amikor legyártunk ezekből vagy 300 darabot, visszatérünk az eredeti kerékvágásba és folytatjuk ahol abbahagytuk, tehát összesen nem 1400-at kell összerakni hanem 1700-at! Az új főnök (bocsánat, supervisor) úgy oldotta meg a munkaerőhiányt, hogy kevesebb emberről még több bőrt akar lenyúzni, nyolc óra alatt, ha pedig nem tudod befejezni akkor megfélemlítéssel arra kényszerít, hogy maradj túlórázni! Megékezett most már hozzánk is az igazi kizsákmányoló kapitalizmus! Világ proletárjai egyesüljetek!

Made in Romania

A multik által készített termékek, Romániában pontosan olyan jó minőségűek mintha Kínában gyártanák de van egy kis különbség. Például a koreaiak arra alapozták a gyárépítést Nagyváradon, hogy közel van a határhoz (idáig elég jó az infrastruktúra) így vámmentes a portéka, hisz elméletileg az EU-ban vagyunk és nagyon olcsó a munkaerő. Amire viszont nem számítottak, hogy a munkások egyáltalán nem büszkék a Made in Romania feliratra a címkén, ugyanis ez Balkán és nem Ázsia.  A többségük fiatal és felelőtlen, azt sem tudja, hogy mi a Blu-Ray és a termék nevét is helytelenül nevezi meg. Külföldön sokan csak a vásárlás után jönnek rá, hogy honnan származik és utálni fogják mint a magyarországiak a Daciát.

Jómunkásemberszag

A jó munkásember szag a következőképpen alakul ki, a melós a buszozás legelején még egy kicsit piperkőc és nem ül le a székre, mondván azok már olyan mocskosak, hogy nem piszkítja be a ruháját. Igen ám de egy hónap meló után, főleg munkából jövet egy picit elfárad és muszáj lesz helyet foglaljon, mert már inognak a lábai. Később már beletörődik és egyáltalán nem érdekli, hogy az egész gatyája átvette azt a bizonyos szagot, sőt még hozzájön ehhez a gyári kosz is. Mert ki lehet számítani, hogy amikor üzembe helyeznek egy új tömegközlekedési eszközt akkor mennyi időnek kell eltelnie, hogy az ülések bepiszkolódjanak, illetve ha mindenki mosóporszagú gúnyába járna akkor nem alakulna ki ez a jelenség (gondolom Párizsban így van)? A legbrutálisabb a helyzet a 20 éves, keletnémet villamosoknál van ahol szövettel vannak bélelve az ülőalkalmatosságok (az ablakban pedig moha nő) és nem lehet megtippelni, hogy milyen volt az eredeti színük.

Mi leszel ha nagy leszel?

Erre a kérdésre a mai napig nem tudtam a választ, gyerekkoromban James Bond szerettem volna lenni, de egy unalmas Forma 1-es futam láttán megtaláltam a választ! Észrevettem, hogy miután az autó kimegy a boxba akkor ott az egyik szerelő (valójában semmit sem szerel) egy célszerszámmal kikaparja a bogarakat a levegőbeömlőből. Szerintem ennél jobb munka nincs is a világon és rögtön tudtam, hogy bármikor elvállalnám. Hivatalosan nem is tudom, hogy mi a neve de jó dolga van, egész évben körbeutazza a világot és mindössze csak ennyi a feladata.

Over the rainbow

Napjainkban a modern rabszolgaság alatt én azt értem amikor egy nagy multinacionális cég gyárában dolgozol, többnyire a legminimálisabb bérért, mert hiába vannak munkatörvények azt itt semmibe veszik (azért mert a vállat szülőhazájának a törvényei érvényesek). Aki ilyen helyen melózik az naponta elmondja, hogy milyen xar de nem tesz semmit azért, hogy jobb legyen (kíváncsi lennék, hogy akkor miért vállalták el, de ezt mindenki titkolja). Amíg nem alakul egy szakszervezet addig a gyár vezetősége diktál, kénye kedve szerint. Persze válság van stb. tehát vagy munkanélküliként tengeted, vagy beállsz a sorba szépen és akkor nem vádolhatnak azzal, hogy tolod a szelet, pláne ha olyan emberek vesznek körül akik a munka hősei.

Szájbergyerekből, proligyerek

Tulajdonképp ezért kell hanyagoljam, úgy általában, mostanában a blogot mert ez lett belőlem (lásd a címet). Most nem ecsetelném részletesen, hogy miért mert nincsen kedvem hozzá és inkább mesélnék a római birodalom tündökléséről és bukásáról de az hosszú mese. Az eddigi életemben összesen háromszor voltam ilyen helyzetben de mindig ki tudtam valahogy mászni a gödörből. Egyelőre nem tudom mikor lesz jobb, persze ennek az állapotnak is vannak előnyei és hátrányai mint mindennek. Senkit nem akarok megbántani, elsősorban én vagyok a hibás, másodsorban egy hamis életképre építettem az életem, amiről tudtam már rég, hogy ez így nem fenntartható, mégis rosszul esett amikor közölték, hogy vége.

Kutyaszorítóban

Biztosan sokan átéltek már olyan állapotot amit kutyaszorítónak hívnak és abból áll, hogy nincsen kiút, illetve csak egy és az is rossz. Senki nem szeretne ilyen kelepcébe kerülni. Mondjuk találtál egy jó munkahelyet, megszoktad és rá építetted az életed majd ez egy szép nap összedől és kénytelen vagy rangon aluli melót elfogadni, mert válság van stb. A munka pedig nem szégyen, de nem mindegy, hogy milyen. Romániában a privát szektor is tipikusan sajátos balkáni mint minden más. Tehát egyszer fent, egyszer lent. Én továbbra is azt vallom, hogy ha nincsenek jó kapcsolataid akkor lehet akármilyen magasiskolád, egy számodra megfelelő munkahely soha nem fog összejönni.

No make plan for weekend

Nem szeretem amikor egy másik ember rám akarja erőszakolni az akaratát. Például olyan helyzet adódik, hogy megkínál egy pohár “finom” házi borral és az első korty után tudom, hogy nekem nem ízlik és ha kiürítem a poharat akkor később megfájdul a fejem, tehát azt mondom, hogy köszönöm nem kérek többet. De ő megsértődik és csak tölti, igyak hisz ő termelte és készítette! Persze vannak ennél súlyosabb esetek is amikor mások csinálnak programot nekem, hétfőn elhatározod, hogy kirándulni szeretnél a hétvégén de péntek este tudatják, hogy segíteni kellene Béláéknak, mert Bélát nem érdekli, hogy már itt a nyár vége, visszautasítani pedig nem tudod, mert véletlenül ő a komád. Ráadásul ha úgy neveltek és nincsen merszed megmondani, hogy hagyjon békén akkor vagy hazudsz valamit, vagy nem utasítod vissza és magadban mérgelődsz, vagy bevonod az asszonyt is. A meló után viszont újra jöhet a finom bor.

Jobb Ghánában király lenni…

Sokan csak azért mennek el külföldre dolgozni, mert ott több pénzt tudnak keresni. Én is kipróbáltam de nem jött be és most már elmondhatom, hogy nem fogom elhagyni az országot, csak úgy, mint turista. Elsősorban azért nem vállalnék külföldön munkát, mert csak rangon alulit találnék. És most a ghánai király jut az eszembe, aki szerintem jól érzi magát otthon (és nem akar olyan lábon élni mint János király Spanyolországban), ezért kitaláltam egy mondást, miszerint jobb Ghánában király lenni mint, mondjuk Csornán a kábel-összeszerelő üzemben melós! Röviden, itthon sokkal kevesebb pénzt keresek, de nem panaszkodhatok, és igen kimondhatom, hogy a szűk környezetemben, királynak érzem magam.

Post Navigation