Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “munkahely”

Mindennapi túlélés

A legnehezebb, hogy őrizd meg a nyugalmad egy olyan munkahelyen ahol semmi nem úgy zajlik mint ahogy elképzelted. A hétvégén, többnyire elfelejtesz mindent de amikor hétfő reggel megérkezel mindig meglepődsz a körülményeken, elkezdődik a kapkodás. A vonalfőnök nincs a helyzet magaslatán mert hiába említem meg, hogy dolgoznék de hiányoznak a szerszámaim és nem találok kesztyűt. Később alábbhagy a lendület de amikor megérkezik a munkafelügyelő jön az infó, hogy sürgősen le kell gyártani x darab terméket ami újabb bonyodalmakkal jár. Egy pár év után már megkérdőjelezed a feletteseid rátermettségét hisz egyáltalán nem értem, hogyan nem tudják legalább egy hétre előre pontosan, hogy mit kell csinálni. Egyszer egy gyűlésen a frissen megválasztott menedzser (aki most a román miniszterelnök, tanácsadója) azt mondta, hogy mindenek előtt kell egy jó terv. Nos én úgy érzem, hogy nincsen semmilyen terv mert hiába prioritás az x modell gyártása ha hiányzik egy alkatrész ezért, hogy ne álljunk le elkezdik az y modell gyártását ami nem is kell a kliensnek és hónapokig porosodig a polcokon. És mindez egy japán-francia multinacionális cégnél történik. Ha egy helyi vállalkozónál dogoznék akkor nem lennék meglepve de így mindig…

Megalázó munkák

Ha főnök lennék akkor az első dolgom az lenne, hogy az új munkatárssal már a legelején tudatnám pontosan, hogy mi lesz a munkája, ugyanis ha olyan munkahelyre kerülsz ahol a szerződésben az áll, hogy “azt kell csinálni amit a felettesed mond” akkor azt javaslom, hogy onnan menekülni kell. A paradox az hogy én is ilyen helyen dolgozok már tíz éve, mégsem hagytam ott. A miértre a válasz bonyolult és nem is tudok válaszolni rá hisz a tanult emberek azt mondják, hogy mindenkinek a sorsa a saját kezében van de az emberek többsége csak sodródik az árral és nem mer változtatni főleg a mostani őrült világban. Ezért nagyon sokszor görcsbe rándul a gyomrom (vagy a kezem) amikor megalázó munkához kell nekilátni amihez nincs semmi kedvem. És lehet vitatkozni azon, hogy kinek mi a megalázó munka? Bemászni a pöcegödörbe vagy vécét pucolni? Szép hazánkban is eljutottunk (vagy felfejlődtünk) már arra a szintre, hogy az ilyen melókat már a román ember sem szívesen csinálja ezért kell az ázsiai vendégmunkás akiket sokan migránsnak neveznek és lenéznek majd a szélsőjobbra szavaznak. Egyelőre vicces látni amint a nyugdíjas, helyi takarítónő próbálja megértetni magát a bangladesi, fiatal kollégáival…

Közbevág

Van egy olyan embertípus aki nem várja meg az ember mondandójának a végét hanem közbevág, így tudatva, hogy nem érdekli a dumád. Ezt úgy lehet orvosolni, hogy kerüljük az ilyen embereket de a sors úgy hozta, hogy egy Z generációs kollégát tettek mellém aki ilyen volt, izgága, nem szeretett dolgozni (mert ezt mondják, hogy a mai fiatalok ilyenek) és pontosan beleillett a fenti leírásba. Bizonyos dolgokat minden nap megismételt de ami nem érdekelte azt hasonló módon jelezte. Ezt gyorsan megtanultam és egy idő után már levegőnek néztem. De nem kellett sokat élveznem a közelségét mert bő egy hónap után lelépett. Persze soha nem kérdeztem meg tőle, hogy miért viselkedett így, gondolom a korkülönbség miatt. De a lényeg az hogy most kezdem érezni a hiányát mert helyette egy olyan ember jött aki alig szólal meg. Ez már a ló másik oldala olyan típus akivel semmilyen közös témánk nincsen. És így zajlik tovább az élet, úgy ötévente jön valaki akivel normálisan el tudok beszélgetni de általában hamar is távozik.

A villanyszerelő

Egy nagyon régi jelenség amikor diákhiány van az iskolákban akkor a mentőötlet a villanyszerelő szak a legvásottabb nebulóknak. Ilyenkor összejön egy osztálynyi diák de a tanulmányok befejezése után csak a negyede fog a szakmában dolgozni. A munkahelyemen van egy ilyen cég ahol csak villanyszerelők dolgoznak. Tévedés ne essék hisz egy jó szakember hozzáértését én nem kérdőjelezem meg de ahogy elnézem őket nyugodtan kijelenthetem, hogy ők az élet császárai. Soha nem kapkodnak, nem sietnek, nyugodtan megbeszélik egymás közt a teendőket, rádiót hallgatnak sőt még a mosdó is tisztább amit használnak az csak hab a tortán, hogy csak a délelőtti műszakban dolgoznak. Néhányan lebuknak, alkoholszondázás közben de ez természetes. Bezzeg nálunk a helyzet teljesen más hisz mi a tápláléklánc legalján vagyunk tehát csak csodálni tudjuk őket…

Zűrzavar

Mostanra már kiderült, hogy mekkora a zűrzavar a melóban, ugyanis a tíz évig gyártott termékeket lecserélték sokkal bonyolultabbakra. Szerintem, hogy túl nagy fába vágták a fejszét a mélyen tisztelt menedzserek. Annyi a munka, hogy lassan be kellene vezessék az éjszakai műszakot is mert kevés az ember. Tetőzi az egész káoszt, hogy közvetve az Amazonnak dolgozunk azért, hogy az automatizálás és az AI miatt még több ezer dolgozót rúghassanak ki csak azért, hogy Jeff Bezos a világ leggazdagabb embere lehessen. Persze én szerencsésnek mondhatom magam mert nem szűnik meg az állásom de milyen áron? Semmibe veszik a munkavédelmi előírásokat és szinte alamizsnáért dolgozunk, közben egy munkafelügyelőt vettek fel akinek csak az a dolga, hogy diktálja az iramot mint annak idején a gályarabok. És mindez akkor tetőzik amikor jön Karácsony ami a keresztények legnagyobb ünnepe…

Eltűnő termékek

Egy adott élethelyzeteben mindenki kialakítja a magának megfelelő, túlélési praktikákat. Én sem vagyok kivétel és 10 év után kialakítottam egy rutint a táplálékbevitelhez a munkahelyemen. Nem szeretek a helyszínen vásárolni csak akkor ha vészhelyzet van ezért két nagy áruházban szoktam járni, attól függően hogy délelőtti vagy délutáni műszak következik (mert este többet eszek hisz a szakember azt tanácsolja, hogy lefekvés előtt 2-3 órával már ne egyél semmit, ezért amikor későn hazaérek, biciklivel csak a D vitamin marad). A minap meglepődve tapasztaltam, hogy a kedvenc kávém eltűnt a polcokról de nem csak egy üzletből hanem az összesből. Igaz, hogy online még találtam de azért élelmiszert nem szeretek így beszerezni. Elhiszem, hogy a konkurencia lenyomta de nekem nagyon tetszett (Jacobs Tassimo) és ha végleg eltűnik akkor kidobhatom a kávékészítő masinámat is. Persze már sok hasonló termék tűnt el és csak a Coca-Cola örök de engem nagyon rosszul érint az egész mert felforgatta az életem!

10 éves évforduló

Eljött számomra a szomorú idő amikor is a munkahelyemen megünnepeltük a cég 10 éves születésnapját és sajnos csak azzal tudok büszkélkedni, hogy én voltam az elsők egyike. Azért nem tetszik mert négy éve úgy érzem, hogy csak lefele tartunk és egyre csak rosszabb. Egy díszgyűlést csináltak, amin nem akartam részt venni elsőre (de a gyártásvezető menedzser rábeszélt) és ott meglepődve hallottam, hogy a fejesek egészen másképp látják a helyzetet mint én. Mindegyik felszólaló csak méltatta az elmúlt időszakot és azt szajkózták, hogy pénzügyileg nagyon jól állunk és újabbnál újabb terveket fognak megvalósítani (a mi hátunkon). Én pedig naponta küzdök, mint jómunkásember a túléléssel, a fogyóanyagokat tízszer kell kérni míg megkapom, lenyúlják a székemet és a munkafázis lesüllyedt a balkáni szintre hogy a fizetésről ne is beszéljek. Pedig az egész egy nagy multinacionális, francia-román-japán cégcsoport!

Csendes felmondás

Egy újabb, munkahelyi jelenségre figyeltem fel aminek a neve a csendes elidegenedés vagy csendes felmondás (quiet quitting1). Régen ezt munkaundornak nevezték az öregek és majdnem ugyanaz mint a kiégés. Mai világunkban minden megváltozott és aki ezt nem veszi tudomásul az furcsán nézi ezt a trendet is. Már fölösleges a szakmaiskola hisz a gyártósorokra nem kell más csak egy buta fej meg két erős láb (régen apám vallotta ezt a focistákról) a fiataloknak már nem tetszik ez sőt munkaerőkrízis van amit úgy próbálnak orvosolni, hogy Ázsiából hoznak vendégmunkásokat (akiket a szélsőjobboldal migránsoknak nevez). Az ipari robotok lázadása még várat magára (dacára a sok riogatással meg a mesterséges intelligencia térhódításával).

  1. A csendes elidegenedés vagy csendes felmondás (quiet quitting) egy olyan jelenség, amely során a munkavállalók minimalizálják az erőfeszítéseiket és csak a legszükségesebb feladatokat hajtják végre a munkahelyükön. Ez nem jelenti azt, hogy felmondanak vagy elhagyják a munkahelyüket, inkább azt, hogy elveszítik a motivációjukat, és a munkájuk iránti elköteleződésük csökken. A csendes elidegenedés lehet a munkahelyi stressz, a kiégés vagy a munka és magánélet közötti egyensúlyhiány következménye. Az ilyen helyzetek gyakran a dolgozók pszichológiai és fizikai jólétére is hatással vannak, és hosszú távon a munkahelyi teljesítményre is negatívan befolyásolhatják. ↩︎

A francia technológia találkozik a román realitással

Amikor megnyílt a nagyváradi ipari park mindenki ámulva nézte a betelepülő, multinacionális cégeket ahogy suhant a magyar határ felé. Később pedig úgy adódott, hogy elkezdtem dolgozni az egyikben majd öt év után a jelenlegiben. Az elején egészen jó volt, minden részletre figyeltek és amíg még be nem indult a termelés olyan pitiáner dolgokon vitatkoztunk, hogy a tároló ládákban elválasztó rekeszeket kellene kialakítani, hogy majd jobban menjen a munka. Most pedig ott tartunk, hogy lerobbant a porszívó (amit intenzíven használok) és az illetékes azt mondta, hogy mivel egyedül van és sok a dolga nincsen ideje elvinni a szervizbe, tehát szívhatom a port még sokáig. Ilyenkor kell a balkáni módszerekhez fordulni és lekenyerezni az embert, hogy gyorsítsa fel a folyamatot, amit utálok. Emlékszem tisztán, hogy mindannyian aláirtunk egy dokumentumot amiben fel volt sorolva, hogy nekünk kötelességünk azt csinálni amit a feletteseink mondanak ők pedig biztosítják számunkra minden munkaeszközt és védőfelszerelést. Hát megette a fene az ilyen munkahelyet, lehet az francia vagy japán hisz ahogy telik az idő felváltja a román valóság…

A takarító balladája

Errefelé még a takarító személyzetet sem becsülik meg és mindenki megveti őket mint a városi a falusi parasztot. A takarításnak nincs nagyon látszata, főleg az ipari környezetben hiába állnak rendelkezésre különféle technikai eszközök mint például a felmosó gép stb. Szerintem a fizetés is alacsony mert állandóan új emberek bukkannak fel, kisebb rövidebb ideig. De ennek hamarosan vége hisz itt van a takarító robot (hisz már régóta használunk otthon robotporszívót) és ez megold minden fent leírt problémát, persze biztos sok pénzbe kerül de megéri hisz csak akkor áll le ha lemerül… Fontos azonban megjegyezni, hogy minden munkaértékes és a takarítók hozzájárulása elengedhetetlen a tiszta és biztonságos környezet fenntartásához.

Post Navigation