Van amikor a régóta megszokott és kialakított életformánkon, radikális változások állnak be (pl. munkahelyváltás) és már kevesebb időt tudok ráfordítani pl. a blogolásra. Jogosan tehetem fel akkor a kérdést, hogy mi lesz a sorsa ennek a naplónak? Elsorvad, vagy talán vegetálni fog? A későbbiekben majd kiderül de biztosan tudom, hogy ha felszámolnám véglegesen akkor Argentína biztosan nem siratna engem.
Észrevettem egy furcsaságot az életemben az utóbbi időben minden, rutinos, hétköznapi cselekvésemet úgy próbálok elvégezni, hogy előzzem meg a bajt. Például amikor lehúzom a cipőmet úgy teszem egymás mellé, hogy még véletlenül se kerüljön egymásra és a cipőfűző se lógjon alá. Miért? Azért mert vannak bizonyos munkák amiket mindenki utál, ha hanyagul ledobnám akkor jobban összekoszolódna. A legextrémebb dolog a bundáskenyér, finom de az elkészítése során nagy bűz keletkezik, ezért egyszerűen lemondtam róla. Mielőtt mindenki azzal vádolna, hogy elment az eszem gondoljon arra, hogy a hagyományos bundáskenyér nem egészséges mert olajban kell sütni, ezért találtunk egy finomabb alternatívát (a gázkályha sütőjében, olaj nélkül). Ha úgy mosod a fogad (ráadásul elektromos fogkefével rendelkezel), hogy lefele tartod a nyelét és nincsen megfelelő technikád a fogkrém, szájban tartására akkor lecsorog a cucc és kikezdi az apparátot (meg a ruhádat). Ezért kitaláltam, hogy fogmosáskor mindig felfele tartom és még véletlenül sem szivárog a számból ki, idő előtt a krém 🙂
Nem szeretem amikor egy másik ember rám akarja erőszakolni az akaratát. Például olyan helyzet adódik, hogy megkínál egy pohár “finom” házi borral és az első korty után tudom, hogy nekem nem ízlik és ha kiürítem a poharat akkor később megfájdul a fejem, tehát azt mondom, hogy köszönöm nem kérek többet. De ő megsértődik és csak tölti, igyak hisz ő termelte és készítette! Persze vannak ennél súlyosabb esetek is amikor mások csinálnak programot nekem, hétfőn elhatározod, hogy kirándulni szeretnél a hétvégén de péntek este tudatják, hogy segíteni kellene Béláéknak, mert Bélát nem érdekli, hogy már itt a nyár vége, visszautasítani pedig nem tudod, mert véletlenül ő a komád. Ráadásul ha úgy neveltek és nincsen merszed megmondani, hogy hagyjon békén akkor vagy hazudsz valamit, vagy nem utasítod vissza és magadban mérgelődsz, vagy bevonod az asszonyt is. A meló után viszont újra jöhet a finom bor.
Minden igazi férfi, titkos vágya az, hogy egy nagy penthouse típusú lakásban éljen playboyként (értsd, úgy váltaná a miss augusztusokat, mint más az ingét, talán brókerként dolgozna, megengedhetné magának a fényűző életet). Pedig elsőre eme két szó hallatán az életmódmagazinok jutnak az eszünkbe amit valljunk be őszintén, nem a szövege miatt lapozunk. Most már csak anyagi akadálya (vagy egy jó adag szerencse?) van egy ilyen életvitelnek, hisz már itt is építenek ilyen lakásokat. Persze mint minden jó e két fogalom is Amerikából ered, pontosabban New Yorkból (lásd a fotót). Sajnos én ebben az életemben már nem reménykedhetek ilyenre, talán a kilencedikben 🙂Sok mindent utál az ember, nekem is megvan a tízes listám erre. Sajnos csak akkor tudnám, ezeket a dolgokat elfelejteni ha nagyon gazdag lennék, így megpróbálom kikerülni ami nem mindig sikerül.
Névtelen hősünk, ad magára és mielőtt elindulna a szokásos, szombat esti bulira gondosan tisztálkodni kezd és a legkiválóbb alapanyagokból készített habfürdőt, sampont és parfümöt használja. Természetes, hogy a ruháit is a legjobb mosóporral és öblítővel mossa ki, így mondhatni, hogy citromszagú. De mivel Romániában élünk és itt másképp értelmezik az EU-s normákat a klubban nincsen külön helyiség a füstölőknek, tehát egy átmulatott éjszaka után, hazatérve csodálkozva tapasztalja, hogy minden kence használata hiábavaló volt hisz a cigifüst szaga dominál az egész öltözetén. Mindössze annyit tehet, hogy legközelebb az egész Axe dezodor tartalmát magára fújja.
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, ezzel a közmondással nagyon egyet értek, főleg amikor látom, hogy az emberek, amíg meg nem betegednek mennyire önpusztítóan tudnak élni. Szóval nem mindegy, hogy az adott egyénnek milyen az iskolázottsága, egy nagyvárosban él cégvezetőként dolgozik vagy kecskepásztorként falun, a jó levegőn. Sokan kutatták azt, hogy mi a hosszú élet titka? Szerintem, amikor a világra jön egy gyerek akkor, egyelőre, a genetikai adottságaira, a szűk és tágasabb környezetére támaszkodhat. Tehát milyen családban nő fel, hogyan nevelik és tanítatják (az egészséges életmódot sajnos ma még nem tanítják az iskolában, viszont annál több kólát és csipszet árulnak a büfékben). Röviden mindegy, hogy az ember földműves, valahol Afrikában, vagy top menedzser New Yorkban a lényeg az, hogy az emberek mennyire képesek figyelni életvitelükre! Ha egészségesen táplálkoznak, sportolnak, mozognak, nem dohányoznak stb. akkor jó esélyük, van a hosszú életre. Persze sokan erre azt válaszolják, hogy a mai rohanó világban kevesen engedhetik meg maguknak, hogy jól éljenek, de egy kis odafigyeléssel lehet ezen segíteni. Én 15 évvel ezelőtt olvastam egy újságban, hogy nem jó, ha sok sót használunk az ételeinkhez, azóta sem sózom, sem a kemény tojást, sem a margarinos kenyeret, pedig úgy nőttem fel és azt láttam, hogy a családban mindenki szereti megsózni az ételeket, és azt vallották, hogy a legfinomabb a bécsi szelet, disznóhúsból, vasárnap a húsleves mellé. Ezért nem tudom hibáztatni a szüleimet, mert tudatlanok voltak, olyan korban élték le a gyerekkorukat, amikor nagy szegénység volt majd később jött a kommunizmus. De Koltai Róbert, népszerűsítő, sertéshús reklámján azért elmosolyodok.
Kábé 25 évvel ezelőtt szerettem meg igazán a zenét és a zenehallgatást. A legelső, modern zene gépem egy Videoton, Europa Star kazettás magnós, rádió volt. Akkoriban alig lehetett kazettákat kapni, hogy a rádióról ne is beszéljek. Hamar rájöttem, hogy léteznek jobb zenélő alkalmatosságok és az érettségi vizsga után vásároltam egy Philips Sky Liner 3 hordozható, kazettás magnót a vásárhelyi ócska piacon. Ekkor hallottam először sztereóban zenét. Addig csak mono zenéim voltak rögzítve, apáméknak volt egy Horvát Pista, eredeti kazetta és mivel sztereó volt belehallgattam, pedig utáltam azt a műfajt. Szinte lélegzetet sem tudtam venni és végleg elfelejtettem a régi magnómat. Később jöttek az Electromures deck magnók és Hifi lemezjátszók. Eredeti kazettákat nem igazán lehetett beszerezni, lemezeket még kevésbé. Így megosztottuk a gyűjteményünket a barátok között. Sokszor ráakadtam X mester Y albumára, rohantam haza, bezártam magam mögött az ajtót, elhúztam a sötétítőt, beraktam a kazettát, végig feküdtem az ágyon és tíz perc után begyűrte a szalagot a magnó …
Ez igy ment ’95-ig amikor is vásároltam egy hordozható magnós-rádiós-CD lejátszót. Ha egy hónapban be tudtam szerezni egy CD-t az igazi sikernek könyveltem el. Majd jöttek a kereskedelmi rádiók, az első ami nem is ment igazán jól, valami brassói volt. És a nagy áttörést a számítógép jelentette, egy idő után már teljesen elkallódtak a kazettáim de megmondom őszintén nem is sajnáltam, hisz sok használat után mindegyik tönkrement. Ha a nyolcvanas években valaki azt mondta volna, hogy a közeljövőben úgy fog mindez átalakulni, hogy hírforrásból értesülve, letöltöm torrentként az Internetről a fájlokat, normalizálom a hangszintet, beállítom rendesen az ID3 tagokat, rámásolom a memóriakártyára, utána a memóriakártyát beteszem a kártya olvasóba, azt meg csatlakoztatom a Hifi toronyba és digitális hangminőségben hallgathatom a kedvenc zenéimet, akkor az illetőt kiröhögtem volna 🙂
Palackba zárt üzenetek... 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!