Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “munka”

Titkos fizetésemelés?

Mindenki azt hitte a munkahelyemen, hogy decemberben lesz egy kis fizetésemelés, mert sokszor volt már így és hát nagy az infláció meg leértékelődött a lej. Mondanom sem kell, hogy mindenki megdöbbenésére elmaradt az esemény (örvendjünk, hogy nem zárták be a gyárat, vagy nem építettek le a koronavírus járvány közepette). Egy hónapra rá azonban rájöttünk, hogy bizonyos, simulékony kollégáknak biztosan megemelték a fizetését mert egy kicsit másképp viselkednek. Az alábbiakban pedig felsorolok, 10 jelet amiből következtethetsz, hogy a munkatársad ebbe a kategóriába tartozik.

  • A főnök egész nap csak a nevét kiabállja
  • Mindent szó nélkül elvégez, egyből beleugrik a vízbe, meg sem fordul a fejében, hogy az lehet nagyon hideg
  • Mások előtt a felettese mindig dicséri, hogy milyen jó munkaerő és megjegyzi, hogy bizony nélküle nem menne a munka
  • Szinte naponta túlórázik és minden szombaton bent van és eldicsekszi, hogy egy hónapban mennyit dolgozott, törvénybe ütközően
  • Fél évvel ezelőtt bejelentette, hogy elmegy máshová de meglepetés, még mindig ott van
  • Soha nem bosszankodik és már meg sem említi, hogy kevés neki a fizetése
  • Ha véletlenül nincsen munkája akkor készségesen ajánlja fel a segítségét másoknak
  • Az ebédszünetre mindig később indul és hamarább jön vissza
  • Hivatalos, állami ünnepekkor is megemlíti, hogy bizony ő azon a napon is szívesen dolgozna
  • Prémium, munkavédelmi cipőben jelenik meg ami csak a főnököknek jár

Mérgelődés

Photo by Keira Burton on Pexels.com

Általában akkor jön rá az emberre ha elkezd valamit csinálni és gyorsan rájön, hogy nem úgy lesz a munka menete ahogy elképzelte. Pedig olyan terméket választottam ami látszólag megfelel az igényemnek. Igen tudom vannak pocsék áruk de mindig úgy gondoljuk, hogy jobb lesz nekünk az olcsóbb, minek vegyünk drágábbat? Én már sokszor pórul jártam és utólag bántam meg, hogy miért nem vettem jobbat. Így történt most is amikor bicikligumit kellett cserélni és ezúttal nem mentem el a szervizbe hanem magam szedtem le a régit és raktam fel az ujjat. Nem összehajtogatóst (ez a drágább de sokkal könnyebben felmegy a felnire, hisz nincsen a peremén az a merev drót, hanem kevlár) hanem hagyományost vásároltam, mondván jó lesz az én alsó, középkategóriás biciklimre. Amikor leszedtem a régit és kezdtem felrakni az ujjat, akkor jöttem rá hogy rosszat választottam. Sűrű, moderált káromkodások közepette folyt a munka amit a kedves feleségem nem igazán tolerált. Mentségemre csak azt tudom felhozni, hogy online volt kapható a jobb és nekem sürgős volt a csere. De hát a hibáiból tanul az ember vagy nem?

Párizs szindróma

Photo by Vlada Karpovich on Pexels.com

Olvastam volt valamikor, hogy létezik, főleg a japán turisták körében a Párizs szindrómának nevezett betegség ami nagyon furcsának hallatszik, főleg azok számára akik csak a tévében látták a “romantika fővárosát”. Volt nekem is sejtelmem a franciákról hisz gyerekkoromban többször meglátogatott az ott élő rokonom aki Rubik kockát és búvárórát hozott ajándékba amivel nagyon menő voltam az iskolában. Ilyen pozitív előítéletekkel érkeztem, kerek hat évvel ezelőtt a-hoz a francia céghez, állásinterjúra ahol a mai napig is dolgozok. Mondanom sem kell, hogy nagyot csalódtam mert gyorsan rájöttem, hogy amikor a nyugati technika találkozik a balkáni realitásokkal akkor az azt eredményezi, hogy akadozik az ellátáslánc (nem a koronavírus járvány miatt), a hátam mögött nem áll egy mérnök aki azon gondolkodna, hogy hogyan könnyíthetné meg a munkámat és a fogyóeszközök is későn cserélődnek le. Azt már meg sem említem, hogy csak a profit a lényeg és csak másodlagos, hogy a melós, hogyan érzi magát.

Globalizált diszkrimináció

Photo by Andrea Piacquadio on Pexels.com

Nemrég a munkahelyen, mindenkinek egy interaktív tesztet kellett elvégeznie ami az etikáról, a diszkriminációról, a munkavédelemről és a korrupcióról szólt. Másképp mondva amolyan globalizált, multinacionális, bullshit (csak azért volt jó mert egy órán át nem dolgoztam). Nekem a példák tetszettek igazán, ahol segíteni kellett Sarának, hogy ne érje diszkrimináció, mert elárulta, hogy terhes vagy John-nak akit csak azért nem akarta előléptetni a főnöke mert idős. Ez mind szép és jó de le kellett volna fordítani a balkáni realitásra, ami egy picit más. Például, fölveszik a céghez a fiatal, ráadásul szőke Ilonkát (aki elég csinos és ne tagadjuk úgy néz ki mint Miss április), aki kemény három hónapig dolgozik mint egy egyszerű melós de jelzi a főnöknek, hogy ha nem teszik magasabb pozícióba (az irodába, aktatologatónak) akkor felmond. És láss csodát teljesül a kívánsága és irodába kiöltözve látjuk már ahogy egész nap sétál és számolja a termékeket a polcokon vagy unalmasan ücsörög a számítógép előtt és hónap végén morcos mert leltároznia kell. Én ezt nevezem diszkriminációnak és talán jelenteni is fogom valamikor, valakinek…

Szakmai ártalom

Azt hiszem elértem az életem abba a szakaszába, hogy szembe kell nézzek azzal a ténnyel, hogy öregszem. Két éve vettem észre, hogy már nem olyan jó az állóképességem és kezd fájni az egyik ujjam. Szegény anyám jut az eszembe aki mindig mondogatta, hogy fájnak a kezén az ízületei és ezt a betegséget, nagyanyámtól örökölte. Elsőre nekem is ez ugrott be de valami nem stimmel. Ha vásárolsz egy egyszerű billentyűzetet akkor azon is írja, hogy ínyhüvelygyulladást kaphatsz én meg majdnem hat éve bakkerolom a rezet. Rájöttem, hogy azért fájnak az ujjaim, mert szinte ugyanazt a mozdulatsorokat csinálom, napi nyolc órában. Tehát elhasználódtak az ízületeim stb. másképp ezt szakmai ártalomnak is nevezhetjük. Persze ezt nehéz bizonyítani, pereskedni meg nagyon sok pénzbe kerülne így csak az marad hátra, hogy vagy szakmát váltok vagy addig feszítem a húrt amíg el nem szakad és akkor már a cipőmet sem fogom tudni bekötni.

A furfangos kolléga egy napja

Mostanában fedeztem fel ezeket a videókat amikben azt láthatjuk, hogy milyen egy napja a japán tűzoltónak, politikusnak, programozónak, cégvezetőnek stb. Nagyon érdekesnek találtam hisz tényleg keményen dolgoznak és azon gondolkodtam el, hogy milyen videót készítenék az én furfangos kollégám egy napjáról? Nos teljesen más lenne mint Japánban hisz az itteni derék emberek egész nap csak azon agyalnak, hogy minél kevesebb munkával üssék el az időt. Mentségükre mondhatják, hogy kevés a fizetés, sok a munka és így vágnak vissza. De tulajdonképp mit is láthatnánk? Hát azt, hogy a kolléga már a szünetet, legkevesebb egy negyed órával meghosszabbítja, a műszak lejárta előtt szintén és effektív kb. csak 5-6 órát dolgozik. Hiába vannak kamerák, főnökök olyan ügyesen kijátssza a rendszert, hogy bármikor neki lehetne adni a “legfurfangosabb melós” díjat. De persze ez soha nem fog megtörténni és lehet, hogy csak engem zavar, mást nem.

Az életművész

Photo by Aleksandar Pasaric on Pexels.com

Volt egy kollégám aki másfél év után otthagyta a céget és azt mondta, hogy elege van a gályázásból és legalább egy fél évig nem fog dolgozni sehol. Azt is elárulta, hogy csak 6 évet dolgozott legálisan, tehát tudja már milyen ez az életérzés viszont már középkorú. Ha jobban belegondolok akkor csak igazi életművészként tudok rá tekinteni, mások pedig csak munkakerülőnek kiáltanák ki. Valójában, bárhogy is irigylem őt, nagyon rizikós az efféle életforma, hisz nem tud fizetni társadalombiztosítást és ha ne adj isten lebetegszik akkor megszívja. Tudom ő nagyon minimalistán él, mindenről lemond, hogy a hobbiját ápolja és mindig csencsel valamivel. Az egész életét meg lehetne filmesíteni és a dokumentum kategóriában simán adnának egy Oszkár jelölést. Követnék, mindennapi életét ahogy vasárnap megy az ócskapiacra, majd mutatnák este ahogy készíti a vacsoráját a kemping, tűzhelyen. Bevallom, fél évig éltem én is így de nem volt jó (jobb körülmények között mint főhősünk, hisz falun laktam és volt egy kis háztáji gazdálkodás is), nem találtam sehogy a helyem és sok mindenről le kellett mondjak és féltem, hogy mindenki megbélyegez. De még mindig kacérkodok egy alternatív pénzkeresési életmódról, amiből legalább annyit kereshetek mint most a gyárban…

A munka fogalma a mai világban

Photo by Raghav bhadoriya on Pexels.com

Manapság már nem hiteles az a régi közmondás, hogy “a munka nem szégyen” hisz teljesen megváltozott a munkához való viszonyunk. Ez leginkább a mai fiatalokra nézve igaz de senki nem bolond, hogy a mindennapi betevőt, kemény fizikai munkával végezze el. Az internet világában mindenkiből lehet, influenszer, vagy vlogger, filmkészítő vagy bitcoinbányász. Az öregek akik ezt nem értik azt mondják, hogy bezzeg a mai fiatalok nem szeretnek dolgozni. Én pedig mindezt csak irigykedve csodálom, majd futok a busz után a melóba. A hagyományos munka pedig az automatizálás miatt egyre monotonabb lesz (ide kapcsolódik egy jó könyv: David Graeber – Bullshit munkák) és nem szükséges hozzá szakképesítés, ezért nem vonzó senkinek és aki ilyen munkát végez hamar kiég, mert egyszerűen értelmetlennek érzi amit csinál. Az egyik optimista megoldás szerintem az lesz, hogy eljön a robotok kora (amire már 1986 óta várok) és aki buta, alapjövedelmet fog kapni majd tengetheti az életét otthon, unalomban, sorozatokat nézve, csipszet majszolva.

Az ipari park turistája

Photo by Felix Bu00fcsselmann on Pexels.com

Az ipari park turistája egy olyan emberfajta aki egy jobb élet reményében érkezik az egyik multinacionális céghez, jómunkásemberként majd relatív rövid időn belül (maximum két év után) csalódottan rájön, hogy becsapva érzi magát mert kevés a fizetés, sok a munka és a főnök sem szimpatikus, ezért úgy dönt, hogy továbbáll. Gombamód nőnek ki az újabb vállalatok tehát van választék. Abban reménykedik, hogy a kiszemelt helyen minden jobb lesz, a főnöktől kezdve a nagyobb fizetésig minden, hisz Feri már fél lábbal ott van és ő már csak tudja. A felmondási idő alatt szinte madarat lehetne fogni a történetünk főhősével, úgy cselekszik mintha megnyerte volna a lottóötöst és lenézi azokat a kollégáit akik maradnak. Amikor odakerül még minden jó, hisz nem kezdődött el ezerrel a termelés és tényleg több fizetést is kap, de csak azért mert három műszakban melózik és jár neki az éjszakai pótlék. Minden szép és jó, egészed addig amíg be nem indul a hajsza, új főnökök is érkeznek akik már nem annyira jó fejek és arra kérik, hogy szombaton is jöjjön be. Eltelik másfél év és újra azon gondolkozik, hogy le kellene lépni, egy másik céghez ami nemrég épült és a neve Eldorádó

Minden összefügg?

Mindennapi munkánk, hogy elektromos motorokat gyártsunk de senki nem gondol bele, hogy mi lesz a sorsuk? Nos nekem vannak elképzeléseim. Kimegy a gyárból a motor amiből ipari robot lesz azt megveszi egy élelmiszeripari cég aki un. junk food-ot készít, azt bepakolják a hűtőkamionokba (a megfelelő hőmérsékletet szintén motorokkal biztosítják, minden hűtőkamionba 2 db. kell amit kitalálhatjátok, szintén mi gyártunk) onnan meg kiszállítják a szupermarketekbe. Özönlik a nép a boltba és a reklámok hatására megveszi a sok feldolgozott, nátrium glutamátos, semmire se jó nassolni-valókat csak azért, hogy trendi legyen. Évtizedek alatt tömi magába majd úgy ötven körül lefordul a székről és elviszi a mentő, a kórházban ahol kiderül, hogy infarktusa volt de túléli. A lábadozás alatt megfogadja, hogy soha többé nem fog venni ilyen ételeket de ahogy jobban lesz nem tudja türtőztetni magát és újra kezdődik elölről az egész addig amíg a lábán már nem fog tudni kijönni a kórházból… Mi a mondanivalója ennek a történetnek? Hát az, hogy én is közrejátszok azért, hogy az emberiség a vesztébe rohanjon.

Post Navigation