Mosatlan
Egy kedves ismerősöm mesélte egyszer (amire ha rágondolok mindig elmosolyodok), hogy újságíróként dolgozott és az anyósa egy háztartásban élt vele és sokszor amikor délután hazaért és betoppant a lakásba, elkerülhetetlenül is bepillantott a konyhába (mert ilyen volt a ház elrendezése) és azt látta, hogy a mosogatókagylóban tornyosul a mosatlan edény meg evőeszköz, ezért rögtön azt kérdezte magától, hogy mit csinálhatott egész nap az anyós, nem volt ideje elmosogatni? A látvány elborzasztotta és ahelyett, hogy leült volna egy hideg sörrel a fotelba, rögtön nekiállt rendet rakni, hogy az anyós vegye észre magát, de sajnos nem vette és még sokszor találta magát szembe ilyen helyzetekkel. Mi a történet tanulsága? Hát az, hogy ha a családban csak egy rendmániás van akkor ő fog dolgozni a legtöbbet otthon.
Az idén már tavasszal bejelentették, hogy mikor lesz a szabadság, de előtte egy héttel azt is hogy bizony sok a meló és fel kellene áldozni 2-4 napot belőle. Amikor meghallottam akkor a zsebemben rögtön kinyílt a bicska és amint várható volt a kollégák nem tiltakoztak hanem csendben beleegyeztek. Több kérdés is felvetődött bennem, ha most sok a meló akkor miért nem időzítették hamarabb a szabadságot? A helyi törvény pedig azt írja elő, hogy a 21 napból legalább 10 napot lehet kivenni egyhuzamban. Ráadásul ravaszak voltak mert augusztus 15-e hivatalos szabadnap. Én nem fogom feláldozni a szabadságomat csak azért, hogy valaki még több pénzt tehessen a zsebébe! A megmaradt napokat pedig kiadnák Karácsonykor a többit pedig kifizetik, de akkor hol a pihenés (ez is csak Romániában fordulhat elő, hogy a szabadságot ki lehet váltani pénzel, illetve a megmaradt napok átmennek a másik évbe)?
A gyárban valahogy nyomon kell követni, hogy pontosan mennyit dolgoztál ezért mindent kitalálnak valamit csak azért, hogy megnehezítsék az életed. Legújabban, nyomkövető címkékkel kell szarakodni és mivel a román nem egy perfekcionista nép eléggé primitívre sikerült a megoldás. Gémkapoccsal van felrakva a termékekre, ami elszakad, leesik a földre én mindegyiket le kell szedni, alá kell írni majd visszarakni. A legelején még könnyen ment de ahogy haladunk előre az időben, mindig hozzátesznek valamit, bonyolítva a munkát és nem lehet tudni mit fognak kitalálni holnap. Minden általunk legyártott terméknek rögzítve van az ideje ami alatt be kell végezni a rád háruló feladatot. Ha túlléped az időt, nem csinálod meg a normát akkor bizony kérdőre von a főnök úr, ezért oda jutottunk, hogy egymás között versengünk, ki legyen a csapat alfa hímje, értsd ki dolgozik a legjobban. Olyan ez mint a dzsungelben, nagy harc van a túlélésért és az erősebb mindig legyőzi a gyengébbet.
A mindennapi túlélés egyik fontos eszköze a gyárban a kulacs (“az ön egészsége érdekében igyon meg naponta legalább 2 liter folyadékot”) légkondi nincs, a forró kemence mellett pedig nyáron élmény melózni. A kollégák többség erre nem áldoz, talán azért mert nem tartja fontosnak ezért újrahasznosított palackokkal mászkálnak, miközben nem is sejtik, hogy mit kockáztatnak (egy sportkulacsban ha 2 óráig, szoba-hőmérsékleten áll a víz akkor 
Három hónapja jött a kolléganő és nekem különösebben nem volt vele semmilyen bajom, habár látszott rajta, hogy egy kissé szőke de sokat kommentált és nem szerette a gyári melót. A gyűlésekkor sokszor beszólt és voltak kisebb konfliktusai is de mindenkit meglepett amikor kirúgták. A főnök rögtön elmagyarázta miért döntött így, szerintem csak példát akart statuálni. Én nem értem az egészet és egyszer azt kérdezném meg tőlük, hogy akkor meddig lehet elmenni, mi van ha valamivel nem értek egyet stb. Tudom, hogy “hallgatni arany” de a munka után is van élet és egy működő demokráciában az egyik alapjog a szólás szabadsága és én muszáj elmondjam amit gondolok a történésekről amik körülöttem zajlanak.
Váratlanul ért, hogy a nagyfőnök meg fog látogatni azt hittem, hogy nem fogja pazarolni a drága idejét ilyen dolgokra. A kis főnökök szépen kiöltöztek és nagyon illatosak voltak, már kora reggel elkezdődött a takarítás, minden órában ellenőrizték, hogy tényleg letörültük-e a port a gépek tetejéről, új munkaruhát adtak látszott rajtuk, hogy be vannak sózva. Azt a látszatot kellett keltsük, mintha a gyógyszeriparban dolgoznánk, pedig “ahol a fát vágják ott hullik a forgács is”. Már jó előre megmondták, hogy tovább kell maradni, mert késni fog. De amikor az óra elütötte a délutáni négy órát még nem volt sehol és én már ekkor kezdtem mérgelődni annyira, hogy amikor megérkezett le is maradtam a nagy eseményről. Az egészet úgy képzeltem el mint Cézár látogatását a legfrissebb leigázott országba, fogalma sem volt az öregnek arról, hogy igazából milyen körülmények között dolgozunk, (a kalapács nyele el van törve és a vésőnek nincsen éle) illetve élünk itt, mondhatom ez volt életem egyik legrosszabb napja, a helyében mindenhová kamerákat szereltetnék és otthonról bármikor belenézhetnék az eseményekbe, így pénzt és energiát spórolnák.
Palackba zárt üzenetek... 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!