Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

20 nov 2007
3 hozzászólás

Én és a sport

Sportolni gyakorlatilag akkor kezdtem, amikor megkaptam az első biciklimet, ami nagyon hozzám nőtt. Annak idején kétféle Pegas típusú kerékpárt lehetett beszerezni, a Schwinn koppintásút és az összecsukható, kemping-et, nekem az utóbbi jutott. Nagyon sokáig eltartott, a végén már szégyelltem felülni rá, annyira leamortizáltam. Az iskolában, a fiúk futballoztak, a leányok, pedig kézilabdáztak, más alternatíva nem volt, csak a bemelegítő gyakorlatok. Természetesen én is kipróbáltam a futballt, először csatár voltam, (mert sok gólt akartam rúgni) ami nem igazán jött össze, így a középpályára kerültem, majd hátvédnek és a legvégén a kapuba. Kapusként töltöttem el a legtöbb időt, itt jöttem rá, hogy mi a csapatjáték lényege (mindig van egy ember, akire rá lehet fogni, hogy miért nem mi nyertünk!) és a középiskola végén már a lelátón követtem a meccseket, és csak akkor rúgtam labdába, ha kikerült a pályán kívülre és én pontosan ott tartózkodtam, hogy visszaadjam. Akkoriban az unokatestvérem teniszezett és mindenben őt akartam utánozni ezért kipróbáltuk és rájöttem, hogy az ilyen sport való nekem, mert mindenben magamra vagyok utalva, és senki nem szól bele a játékomba! Sajnos falun nincsenek teniszpályák és sokszor abba kellett, hagyjuk a játékot, mert a kézilabda pályát ilyenkor teljesen kisajátítottuk és a többség futballozni szeretett volna. Amikor partner nélkül maradtam (mert a barátaim mind elszállingóztak, jobb megélhetés reményében városra) nem maradt más, mint újból a bicikli, annak is a terep változata, a hegyikerékpár. Talán ezt szerettem a legjobban, hisz nincsen annál csodálatosabb, amikor a friss levegőn tekersz, a hegyek között, amint öt pásztorkutya kerget! A nagyvárosban viszont már nem merek az utakon kerékpározni ezért a legideálisabb sportolás a szobakerékpár, ha süt, ha fúj, minden nap lenyomhatsz legalább 4 kilométert, főleg azért, hogy fitt legyél és megnyugtasd magad, hogy tettél valamit az egészséged megőrzéséhez!

Posted in sport and tagged , , ,
14 nov 2007
3 hozzászólás

Zokni

Az embernek vannak néha, zseniális ötletei, amivel ha jól sáfárkodna, akkor akár meg is gazdagodhatna, vagy pihent agyúnak neveznék? Nos mindenki döntse el, hogy az alábbi ötlet hová tartozik de, nekem nagyon tetszik. Szóval sokszor bosszankodok azon, hogy amikor megveszek egy új pár zoknit, és egy ideig használom, akkor ráidomul a jobb és a bal lábamra, ha meg véletlenül fordítva húzom fel, akkor elnyúlik, és soha nem fogom tudni, hogy most a bal lábamra volt bejáratva vagy a jobbra? Ezért terveztem egy teljesen hétköznapi zoknit, ami első ránézésre pontosan úgy néz ki, mint bármelyik más, viszont a szárán van egy J és egy B betű, ami a balt és a jobbat jelöli. Tehát ezután senki nem fogja összetéveszteni, hogy melyik lábára húzza!

Posted in ötletek and tagged ,
13 nov 2007
1 Comment

Biliárd

Most pedig a legszebb kocsmasportról szeretnék mesélni, pontosabban a falusi biliárdról, ami majdnem minden, füstös lebujban, klubban megtalálható. A legszembetűnőbb szépsége a sajátos, szájról-szájra terjedő szabályzata, ami teljesen más, mint az eredeti. Senki nem veszi a fáradságot, hogy könyvtárban, vagy az Interneten, csak úgy kíváncsiságból utána nézzen az eredeti szabálynak, és legalább egyszer ki ne próbálja. Mindenki sejtheti, milyen emberek választják ezt a rendkívüli kézügyességet, igénylő sportot. Sok B kategóriájú amerikai filmben a biliárdozás, legtöbbször bunyóba torkollik és megcsodálhatjuk, hogy a nehézfiúk bizony szépen tudják forgatni a biliárd dákót, nem csak a golyók, sikeres lukba juttatásához, hanem egymás elpüfölésére is. De a falusi, biliárdszerető ember más, neki is kijár a kultúrált szórakozás, percenként ötvenszer káromkodik, ha vesztésre áll, akkor kommentál, csalással vádolja ellenfelét, golyókat nyúl le, a dákót az asztalhoz csapja és mindent kitalál, hogy egy zsetonnal kétszer, vagy többször tudjon játszani. Tehát ennyit a falusi, kocsmasport királyáról, a biliárdról.

Posted in sport and tagged ,
12 nov 2007

Cigánykérdés

Az előző két bejegyzésemet, önkritika miatt törültem, mert nem lehet ehez a kérdéshez úgy hozányúlni, hogy valaki ne nevezzen rasszistának és a témát, úgy szeretném lezárni, hogy igen, nálunk is van cigánykérdés, és halvány gőzöm sincs, hogyan lehetne megoldani. Sajnos én csak abban tudok segíteni, hogy amikor tehetem a sarkon fagyoskodó, roma koldusgyereknek adok egy kis pénzt, amire tudom, hogy nem kiflit fog venni vele, hanem leadja a megbízóinak. Azt is tudom, hogy sokan megélhetési bűnözésből élnek, muszáj lopjanak, ha nem akarnak éhen halni. Hogy mi a teendő? Szerintem erre még az Európai Unió sem tudja a választ!

Kategória: filózások | Hozzászólás
05 nov 2007
2 hozzászólás

Slágerlista

Elhatároztam, hogy összeállitom azoknak a kölföldi daloknak a topját amiket nagyon megútáltam, jobban mondva megútáltattak velem, elsősorban a hagyományos rádiók. Nem elég, hogy régiek és már anno megcsömöröltem tőlük, most is nyomatják. Nem vagyok egy stílus elkötelezettje sem, nem nézek egyetlen egy zenecsatornát sem, sőt azt sem tudom, hogy ki Akon vagy Rhianna de épp úgy szeretem a Pink Floyd-ot is mint Enigmát, szóval “fejlődök” ahogy mondta volt Hobó de menekülök amikor ezeket hallom!

  1. Glenn Medeiros – Nothing’s Gonna Change My Love For You
  2. Aswad – Shine
  3. Gloria Gaynor – I Will Survive
  4. Gazebo – I Like Chopin
  5. Desireless – Voyage, Voyage
  6. Berlin – Take My Breath Away
  7. The Lion Sleeps Tonight
  8. Black – Wonderful Life
  9. Village People – Y.M.C.A
  10. Cher – Believe

És ime a kedvenc slágerlistám.

Posted in zene and tagged ,
30 okt 2007

Zenehallgatás

A Walkman feltalálása óta sokan úton útfélén mondhatni kutyafuttában hallgatják a zenét, az úton, buszon, metrón. Persze ez megint a rohanó világnak tudható be, mert otthon egyszerűen nincsen idő arra, hogy a zenekedvelő csak zenét hallgasson és semmi mást. Hallottam egy interjút a valamikori, híres magyarországi Hifi magazin főszerkesztőjével és ő azt hangoztatta, hogy csak úgy lehet igazán jól zenét hallgatni ha „amikor hazaérsz, bezárod az ajtót, kiirtod a családod, kikapcsolod a telefont, végigfekszel az ágyon és elindítod a lejátszót”. Az igazi vájt fülű nagyon sok pénzt áldoz a hobbijának, nem a hypermarketban szerzi be a készüléket és mondanom sem kell, hogy nem kommersz zenét hallgat, hanem klasszikust vagy jazz-t. Persze az már más tál tészta, hogy mit lehet egyáltalán Hifi-nek nevezni. A digitális korszak sokat javított a zene minőségén, nekem rossz tapasztalataim voltak, annak idején a kazettás magnóktól elkezdve a bakelit lemezjátszókkal bezárólag. Régen alig lehetett beszerezni üres kazettát és emlékszem, hogy ha valakitől kaptam valami jó zenét, akkor betettem a magnóba, hátradőltem az ágyon, felhangosítottam az erősítőt és tíz perc múlva a masina begyűrte a szalagot! Azt viszont akkor nem gondoltam, hogy a nem is távoli jövőben, már Interneten lehet letölteni a zenét, majd memóriakártyán, NAS-ról táplálva, médialejátszó segítségével lehet meghallgatni! Viszont maga a kompakt kazetta, még nem tűnt el és nem is értem, hogy miért építik a Hifitornyokba bele a magnót, ha rajtam múlna, akkor teljesen száműzném, és helyette kártyaolvasóval hálózati és mikró USB csatolóval helyettesíteném (egy régebbi Tilos rádiósműsorban pedig meg lehet hallgatni amit el szerettem volna mondani).

Posted in zene and tagged , , | Hozzászólás
25 okt 2007

Szemét és kocaturizmus

Olvasom, hogy levették jövő évi kínálatlistájukról Romániát a német turisztikai irodák, mert szerintük problémát jelent, a rossz infrastruktúra, az éttermek hiányos higiéniája, a közutakon uralkodó zűrzavar és a rengeteg szemét. Engem is zavar a sok mocsok, ami főleg a tömbházak környékén található, a sövények alatt de jut belőle a parkokba is. Szerintem itt az éjszaka tivornyázó kemény legények/leányok, csajok szemetelnek, mert honnan máshonnan eredne a sok szotyi héj és zacskó és a mega kiszerelésű sörös palackok és cigarettásdobozok? Ha lefülelném az ilyen, szemetelő embereket akkor nem büntetném meg, rájuk adnék egy Recycling logójú rikító színű mellényt és felszedetném amit eldobáltak. Nem dicsekszek de én soha nem szórtam el szemetet csak a kijelölt helyre, kivéve a biológiailag lebomló gyümölcs héját vagy csutkáját, persze azt is csak zöldövezetben. Régen, főleg a napraforgó mag csomagolására rá volt nyomtatva, hogy “Tartsd tisztán Romániát” sajnos ez nem jött be, és már megint a balkanizmusra fogom, hogy ilyen emberek élnek, szép hazánkban! A turizmusról és az infrastruktúráról pedig, röviden csak annyit, hogy az emberek, politikusok, egyszerűen nem tudják kiaknázni Románia természeti szépségeit. Elég ha hétvégén kimennek az erdőre miccsezni és sörözni és egyszerűen szanaszét dobálják a szemetüket, bömböltetik a manelet, mert igy szokták meg, mert senki nem szól ellene semmit és ha a családban mindez hagyomány az iskolában sem tanulnak meg erről semmit! Éljen a kocaturizmus!

Posted in filózások and tagged , , , | Hozzászólás
16 okt 2007

Ki mint veti ágyát…

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, ezzel a közmondással nagyon egyet értek, főleg amikor látom, hogy az emberek, amíg meg nem betegednek mennyire önpusztítóan tudnak élni. Szóval nem mindegy, hogy az adott egyénnek milyen az iskolázottsága, egy nagyvárosban él cégvezetőként dolgozik vagy kecskepásztorként falun, a jó levegőn. Sokan kutatták azt, hogy mi a hosszú élet titka? Szerintem, amikor a világra jön egy gyerek akkor, egyelőre, a genetikai adottságaira, a szűk és tágasabb környezetére támaszkodhat. Tehát milyen családban nő fel, hogyan nevelik és tanítatják (az egészséges életmódot sajnos ma még nem tanítják az iskolában, viszont annál több kólát és csipszet árulnak a büfékben). Röviden mindegy, hogy az ember földműves, valahol Afrikában, vagy top menedzser New Yorkban a lényeg az, hogy az emberek mennyire képesek figyelni életvitelükre! Ha egészségesen táplálkoznak, sportolnak, mozognak, nem dohányoznak stb. akkor jó esélyük, van a hosszú életre. Persze sokan erre azt válaszolják, hogy a mai rohanó világban kevesen engedhetik meg maguknak, hogy jól éljenek, de egy kis odafigyeléssel lehet ezen segíteni. Én 15 évvel ezelőtt olvastam egy újságban, hogy nem jó, ha sok sót használunk az ételeinkhez, azóta sem sózom, sem a kemény tojást, sem a margarinos kenyeret, pedig úgy nőttem fel és azt láttam, hogy a családban mindenki szereti megsózni az ételeket, és azt vallották, hogy a legfinomabb a bécsi szelet, disznóhúsból, vasárnap a húsleves mellé. Ezért nem tudom hibáztatni a szüleimet, mert tudatlanok voltak, olyan korban élték le a gyerekkorukat, amikor nagy szegénység volt majd később jött a kommunizmus. De Koltai Róbert, népszerűsítő, sertéshús reklámján azért elmosolyodok.

Posted in filózások and tagged , | Hozzászólás
11 okt 2007

Dohányzás

A dohányzás, ahogy mindenki tudja nem csak annak káros, aki cigarettázik, hanem a környezetének is. Amerikában és Nyugat Európában a legokosabbak a dohányosok, mert ők tudatában vannak ezzel. Nem így nálunk, mindezt a saját bőrömen tapasztaltam, amikor egy Internet klubban dolgoztam és a kuncsaftok 80% mindig rágyújtott, még a kollégám is. Másfél hónapig bírtam, utána kitettem egy táblát, hogy nem szabad a helyiségben füstölni. Először majdnem mindenki tiltakozott, a többség elfogadta de az igazi nehézfiúk hallani sem akartak a tíltásról, hiába magyaráztam el, hogy nem zavar, ha ők tönkreteszik az egészségüket de, engem ne vonjanak ebbe bele, mert ha ne adj Isten, majd történik valami velem akkor ki fog értem sírni, Argentína? A kollégám annyira nem értette az egészet, hogy akkor is cigarettával a szájában nyitott be az ajtón, amikor nem volt szolgálatban és nem vette észre magát, még akkor, sem ha tüntetőleg lementem az udvarba. Persze ez régebb volt, most egy kissé jobb a helyzet, az Uniós csatlakozással, de nem hiszem, hogy minden szórakozóhelyen el lennének különítve a dohányosok, hiába az ellenőrzés meg minden. Szóval vannak törvények, de mindenki lexarja.

Posted in filózások and tagged , | Hozzászólás
10 okt 2007
2 hozzászólás

Che Guevara

chechaA tegnap volt 40 éve, hogy elhunyt Che Guevara ő, akinek a szélben lobogó, csapzott haja és talán, vörös keresztes csillagú svájci sapkájú fényképe, még napjainkban is reneszánszát éli, valóságos ikon lett. De ki is volt valójában ő? Marxista forradalmár, gerillavezér aki Castro oldalán a kubai forradalom legendás alakjai, közé nőtte ki magát. Kuba felszabadítás után, kinevezték a Nemzeti Földreform Intézet, később a Kubai Nemzeti Bank elnökévé és egy darabig így is tevékenykedett, sőt még Budapesten is járt, de nem tetszett neki ez a nyugis életmód (azért mert csalódott a kialakult bürokráciában) ezért lemondott a tisztségéről és megpróbált több afrikai államba exportálni a kubai forradalmat, sikertelenül. Nem nyugodott bele a kudarcba ezért Bolíviába utazott, mert megítélése szerint ez az ország rendelkezett az adott pillanatban a legmegfelelőbb feltételekkel a szocialista forradalomra melyet reményei szerint a gerillaharc révén később az egész dél-amerikai kontinensre ki lehetett volna terjeszteni. Később csapdába csalták és René Barrientos bolíviai elnök személyes utasítására, kivégezték.

Tévedés ne essék, nem vallok komunista eszméket, de az tetszik ebben az emberben, hogy nem adta fel a harcot, hanem két másik kontinensen is szítani akarta a forradalmat, amikor Kubában befejezték. Átvitt értelemben egy mai, kornak megfelelő, pacifista forradalmár ismérvéi a következők: szembeszáll a globalizációval (majdnem anarchista) a fogyasztói társadalommal a tudatlan emberekkel és szereti a reformot stb. Ezért választottam jelmondatul a Viva la Revoluciont szlogent és a módosított képet.

Kategória: filózások

Post Navigation

← Older Entries
Newer Entries →