Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Augusztus 21

Augusztus 21, délután négy óra, Nagyvárad. Ma van Európa Napja, amit immáron harmadik alkalommal ünnepel a város. Elindulnak a debreceni, plusz néhány helyi virággal feldíszített autók és mazsorettek a Dacia sugárúton. A forgalom csak részben van lezárva, így az autósok dühöngnek, és egyfolytában dudálnak, magyarul leszarják a rendezvényt, egyáltalán nem érdekli a szép virágos autók látványa.

Este a román testvérek a városközpontban szórakoznak, a Cargo és a Hi-Q együttesek zenéjére, a magyarok, pedig a stadionban követik figyelemmel a színvonalas, István a király rockoperát (vajon tudják a testvérek egyáltalán, hogy mi a rockopera?) Varga, Vikidál és Novák főszereplésével. Román hangot még elvétve sem lehet hallani, közben tíz óra után megszólalnak a román testvéreknél, a városközpontban a tűzijáték dübörgései, elvonva a figyelmet az előadásról. A himnusz kezdetekor mi is gyönyörködhetünk egy rövid tűzijátékban. Azon gondolkodok, hogy ha román lennék, akkor hová mentem volna el, a központi ünnepségre vagy az István a kiráyra? Gondolom kitalálják a választ 🙂

Tags: ,

Puliszkaliszt

Mit tud tenni az ember, ha megcsapj a reformszellem a konyhában és mondjuk tortillát akar készíteni? Hát elugrik a boltba és boldogan hazatér a kukoricadarával de, az első meglepetés akkor éri, amikor fel próbálja göngyölni a tortillát és az a közepén kettétörik. És ez miért lenne baj? Nos azért baj, mert a mexikói ételekhez nem kukoricadara szükségeltetik, hanem kukoricaliszt ami, micsoda meglepetés, szép hazánkban sehol sem lehet beszerezni! És mi ebből a tanulság? A tanulság az, hogy a román ember csak a puliszkát szereti és halvány gőze sincs, hogy milyen finom a tortilla, tehát már megint a miccs a sör a futball, a szotyi és a töltelékes káposzta meg az igénytelenség jut az eszembe. Ha egzotikus ételekre vágysz, akkor bizony át kell ugrani Magyarországra, ahol egy supermarket polcain legalább 4 féle lisztből válogathatsz, vagy lemondasz a mexikói kajáról, és túróspuliszkát főzöl, székely módra.

“Kolozsváros, olyan város…”

VárMátyás király szoborMátyás királyIrodaház
Majdnem három napot töltöttünk Kolozsváron és elsütöttem néhány fotót, persze a fele sem sikeredett olyannak amilyennek én gondoltam. A legtöbb baj abból adódott, hogy hiába szerettem volna lefényképezni egy épületet, egyszerűen nem fért bele a képbe, mert nem tudtam kellően eltávolodni a tőle. És hogy néhány szót említsek magáról a városról, nekem tetszett, szépen fel vannak újítva az utcák és az épületek, nincsen sok szemét és kéregető koldus, egészen európainak tűnik és már nem látszik (az idétlen szobrokon kivűl) Funar öröksége. Viszont azt nem szerettem, hogy kevés a zöldövezet és nincsenek fák az utak mentén.

Hülye autósok

Minden munkanap, legalább négyszer át kell, keljek a város legforgalmasabb, három-három sávos útján, ami a magyarországi határ felé vezet. Mindig csak akkor indulok át, ha tisztes távolban tudom az autókat, viszont középen a szigeten meg kell álljak, mert a másik sávban majdnem mindig jönnek az autók. Sokszor, amíg várom, hogy tudjak átmenni, jóravaló autósok megállnak és intik, hogy mehetek. Nem tartom fel a forgalmat és elindulok, viszont a legutolsó sávban, a járda felől sokszor érkezik egy nem jóravaló sofőr, és nagyot fékez, hogy el ne üssön, tőlem egy méternyire áll meg és ideges! Elsősorban nem a megadott sebességgel közlekedik, ilyen helyen, hanem sokkal gyorsabban és nem veszi észre, hogy balra tőle megállnak az autók, hogy engedjék át a gyalogosokat! Ha tehetem, akkor a legközelebbi aluljáróban megyek át a túloldalra, de sajnos messzire van és a legtöbbször, úgy-e siet az ember.

Ezért is utálom a hülye autósokat, amikor az ember jelentkezik sofőrvizsgára, ki kellene hangsúlyozni és rányomtatni az igazolványra, valami olyat, mint a cigarettás dobozon, hogy Figyelem! Autózás közben ön veszélybe sodorhatja, saját maga, vagy utasa életét, esetleg az ön hibáján kívül lehet nyomorék, vagy eltávozhat az örök vadászmezőkre!

A városi kis vagány robotképe

Mivel már jó ideje városon lakom, megpróbálok leírni, hogy milyen a városi vagány, jobban mondva a városi kis vagány robotképe. Különösebben nem érdekelnek de, kezd irittálni, hogy összegyűlnek, délutánonként az ablakunk alatt, cigiznek, köpködnek és káromkodnak.

Tehát nyáron strandpapuccsal jár, csíkos kockás rövidnadrággal, ha nagy a meleg a pólóját (hamis D&G, Playboy) hanyagul a vállára dobja, a haja meg van festve, de olyan gusztustalanul, hogy kilátszik az eredeti, barna hajszíne. Kötelező a fülbevaló, netán a tetkó a szemét olcsó, mindig a legújabb divatnak megfelelő napszemüveggel takarja el (ami szintén hamis D&G). Természetesen cigizik és sörözik, közben nagyokat köpköd, minden második szava a „pula mea” (magyarul fa**om). Mindig van nála szotyi, ami mondanom sem kell, hogy hántatlan és a héját mindenfelé szétköpködi. Modern mobiltelefonja van, belőle hangosan szól a manele (mulatós zene). A falka főnöke robogóval közlekedik, sisak és foszforeszkáló mellény nélkül, sokszor a kerékpárutakon vagy a járdán. A szemetet (sörös palack, cigarettásdoboz) nem a kukába dobják, hanem mindig oda, ahol összejönnek. Minden harmadik, az ablakunk alatt állomásozó csapatnak, van valamilyen harckutyája, ami gyakran elvakkantja magát és legtöbbször szájkosár nélkül sétáltatják. Szórakozni az Internet klubokba járnak, “kántersztrájkozni” a kocsmákba biliárdozni és kint a grundra focizni.

És a poén az, hogy a csajok ezekre a srácokra buknak, ők a nagymenők, hogy mit esznek rajtuk azt nem tudom.

Húslevesvasárnap

A vasárnap ünnepélyes hangulatú nap, kivétel képez, ha nincsen valami halaszthatatlan dolgunk (legtöbbször a mezőn). Emlékszem, vasárnap reggel, amikor felkeltem, anyám akkor érkezett meg a templomból, rögtön nekiállt az ebéd főzéséhez, hisz ilyenkor volt szokás a legjobb ételt enni a héten. Majdnem mindig húsleves volt, krumplipürével és fasirtal, esetleg rántott pityóka bécsi szelettel. Délután jöhetett a sütemény vagy a kőttes palacsinta, amit én mindig kizárólag vacsora gyanánt ettem meg, lekvárral. A lekvárt csak palacsintával szerettem, kenyérrel nem. Vasárnaponként nem csináltam semmilyen fizikai munkát, esetleg elkarikáztam a barátnőmnek hívott lányhoz, vagy a Maros partjára. Este megnéztem egy filmet, persze ha sugároztak valahol valami néznivalót és utána megpróbáltam elaludni. Megvolt a maga varázsa annak az időszaknak is, mint minden másnak…

Uborkaszezon

Mostanában régen látogattam el a blogomra, ezért elnézést kérek mindenkitől talán azért is, mert uborkaszezon van. Szétválasztottam az informatikáról szóló bejegyzéseket és egy új blogot indítottam, ahol csak ilyen témákkal foglalkozok. Tehát SzofTesztek címen ajánlom mindenkinek akit érdekel az ilyesmi!

Mircea Dinescu

Nem érdekel a politika de, azért napirenden vagyok azzal, ami nap, mint nap történik. Elsősorban az Internetről informálódok, a tévében csak magyar híradót nézek. Arra viszont már nagyon régen rájöttem, hogy Romániában csak egyetlen egy olyan személy van, aki abszolúte realistán és józanul látja a dolgokat és ráadásul nem is politikus! Mircea Dinescunak hívják, és nagyon rajongok érte. Elhatároztam, hogy megveszem a legújabb könyvét is, hisz megjelent már magyar nyelven is. Nagyon jó a humora és egészen sajátos a stílusa. Olvastam már részleteket, hadd idézzek egy keveset (via Hargita Népe):

Sokunkban él még az előítélet, hogy az értelmiségiek még egy kaviccsal megpakolt targoncát sem tudnak rendesen elvezetni, nemhogy egy országot, és hogy Vaclav Havel csak egy szerencsés kimenetelű baleset volt a történelem egyik kanyarjában, azért lett a cseh rendszerváltozás után elnök, anélkül, hogy előtte pártaktivista, titkosszolgálati egyenruhás, vízügyi mérnök, feketéző vagy tengerész lett volna.
Lám-lám, akármilyen dalos-mandolinozók is, az olaszoknak már hét éve olyan elnökük van, aki az Universita di Pisa, Lettere e Filosofia szakának végzettje, nem pedig olyan matróz, aki borbélyüzletek sanzonjaiból és a jamaicai rumból doktorált, pedig országát nem egyetlen „orosz tó”, hanem igazi tengerek határolják.
Mivelhogy Ciampi úr fiatal korában olyan tengeri utat tett meg, amely során Dante Poklát, Purgatóriumát és Mennyországát szelte keresztül, és ezek szakértője lett, ezt követően Olaszország Banca d’Italia Guvernatoréja volt tizenkét évig, ragyogó bizonyítékát adván annak, hogy az irodalom és a pénzügy nem összeférhetetlenek, ezért öregségére igen becsületes egyezkedést bonyolított le az olasz jobboldal és baloldal között, minek következtében abszolút többséggel választották meg már két ciklusban Presidente della Republicának.
Amikor tavaly január elsején éppen kilépett a nápolyi Teatro San Carlo épületéből, Carlo Azeglio Ciampi urat olyan lelkes tömeg fogadta, hogy kénytelen volt egy szónoklatot rögtönözni, amelyet aztán percekig éljeneztek, olyan varázslatosra sikeredett. Ez is azt bizonyítja, hogy nem kötelező egy elnöknek bukfencet vetni, hajnalig fröccsözni, vagy a világ szeme előtt a titkárnőket fogdosni ahhoz, hogy sikere legyen a népénél
”.

Globális felmelegedés

Mostanában sokat hallani a globális felmelegedésről, van, aki nagyon aggódik és van, aki nem. Elmondhatom, hogy én környezetbarát vagyok, illetve lennék de, sajnos nem tudok.

Persze tisztázni kell, hogy mi is a környezetszennyezés? Sokan azt sem tudják, hogy Romániában a legtöbb elektromos áramot miből állítják elő? Szerencsére a villanyszámlán már látható egy grafikon, amiben részletesen le van írva, hogy az általunk fogyasztott áram miből készül.

Azt nem értem, hogy a kormányok és az EU miért nem támogatja azokat a termékeket, amelyeket használva tudunk, villanyáramot spórolni? A legegyszerűbb példa az, úgynevezett kompakt fénycső. Ma már eléggé olcsók de szerintem még nem terjedtek el igazán. A minap láttam egyik barkácsáruház polcán egy LED-es fényforrást, kábé 60 lejért! Ha tőlem telne, akkor legalább az ÁFÁT elengedném az ilyen termékektől. Hogy még grandiózusabb tervekről beszéljek azt is, kellene támogatni, ha valamelyik lakóközösség napkollektorokkal szeretné a melegvizet előállítani. Ilyen eszközöket csak építkezési kiállításon láttam, és amikor közelebbről megszemléltem a forgalmazó megjegyezte, hogy szívesen elmagyarázza, hogyan működik még akkor is, ha nem vásárolok. Tehát sokféleképpen lehet a környezetet óvni, de én úgy látom, hogy mindenki csak beszél de, nem történik konkrét intézkedés. Elméletben vannak bizonyos dolgok, lakótelepek hőszigetelésének, a ráfordított összeg bizonyos százalékának a visszafizetése stb. de a gyakorlatban én még nem találkoztam ilyennel!

Tags:

Biztonságos Email

A legtöbb felhasználó azt hiszi, hogy az elektronikus leveleit más nem tudja elolvasni, csak ő maga, vagy azt vallja, hogy nem érdekli, ha esetleg mások is tudomást szereznek a magánügyeiről. Régen én is ezt gondoltam, egészen addig, amíg bele nem néztek a postaládámba és egy kis idő múlva szinte minden munkatársam rajtam röhögött. Természetes a mélyen tisztelt, rosszindulatú kolléga nem tudta, hogy megsértett egy törvényt is, hisz nem szabad senkinek elolvasni, a jóváhagyása nélkül az Emiljeit. Az eset úgy történt, hogy egyszerűen megnyitotta a Netscape böngészőt és kompromittáló anyagot próbált gyűjteni rólam, tehát nem a jelszómat szerezte meg, hanem offline módon nézett bele a már letöltött leveleimbe. Amikor észrevettem szinte paranoiássá váltam és persze most már sokkal többet tudok magáról a levelezésről és a titkosításról is. Mindenkinek azt ajánlom, hogy elsősorban válaszon egy jó jelszót, ami legalább 8 karakterből áll és lehetőleg ne a kedvenc kutyája neve legyen, tartalmazzon számokat is a legbiztonságosabb, pedig ha speciális karaktert is tartalmaz. Ha levelező klienst használ, akkor a fiókját is védje le egy jelszóval, és rendszeresen archiválja a leveleit. A legjobb védelem, pedig a tikosítás, mondjuk GPG-vel. Sajnos ez csak akkor lehetséges, ha minden ismerősének van lehetősége a GPG-t használni. Pedig nem nagy ördöngösség én a következőképpen levelezek: az otthoni gépemre talán a világ legnagyszerűbb levelező kliensét telepítettem fel a TheBat!-ot amiben bele van integrálva a GPG. Készítettem digitális aláírást és a nyilvános kulcsomat feltöltöttem egy publikus kulcsszerverre. A hátránya ennek a módszernek csak az, hogy ha távol vagyok, akkor webes felületen nem tudom kikódolni a tikosítva, irt leveleket, de szerencsére van egy megoldás a TheBat! Voyager ami pontosan olyan, mint a nagyobb testvére csak kompakt kivitelben. Amint a neve is mutatja, elfér egy flash memórián és minden beállítást, címjegyzéket stb. be lehet importálni. Most pedig nyugodtan levelezhetek, bármit, bárkiről, akár államtitkokat is, hisz ha a világ összes számítógépét ráállítanák, a tikosított leveleim megfejtésére, a mai technika állása szerint, valamikor a világvége előtt meg is tudnák fejteni!

Bővebb információ a GPG-ről.

Post Navigation