Palackba zárt üzenetek…

A városi kis vagány robotképe

Mivel már jó ideje városon lakom, megpróbálok leírni, hogy milyen a városi vagány, jobban mondva a városi kis vagány robotképe. Különösebben nem érdekelnek de, kezd irittálni, hogy összegyűlnek, délutánonként az ablakunk alatt, cigiznek, köpködnek és káromkodnak.

Tehát nyáron strandpapuccsal jár, csíkos kockás rövidnadrággal, ha nagy a meleg a pólóját (hamis D&G, Playboy) hanyagul a vállára dobja, a haja meg van festve, de olyan gusztustalanul, hogy kilátszik az eredeti, barna hajszíne. Kötelező a fülbevaló, netán a tetkó a szemét olcsó, mindig a legújabb divatnak megfelelő napszemüveggel takarja el (ami szintén hamis D&G). Természetesen cigizik és sörözik, közben nagyokat köpköd, minden második szava a „pula mea” (magyarul fa**om). Mindig van nála szotyi, ami mondanom sem kell, hogy hántatlan és a héját mindenfelé szétköpködi. Modern mobiltelefonja van, belőle hangosan szól a manele (mulatós zene). A falka főnöke robogóval közlekedik, sisak és foszforeszkáló mellény nélkül, sokszor a kerékpárutakon vagy a járdán. A szemetet (sörös palack, cigarettásdoboz) nem a kukába dobják, hanem mindig oda, ahol összejönnek. Minden harmadik, az ablakunk alatt állomásozó csapatnak, van valamilyen harckutyája, ami gyakran elvakkantja magát és legtöbbször szájkosár nélkül sétáltatják. Szórakozni az Internet klubokba járnak, “kántersztrájkozni” a kocsmákba biliárdozni és kint a grundra focizni.

És a poén az, hogy a csajok ezekre a srácokra buknak, ők a nagymenők, hogy mit esznek rajtuk azt nem tudom.