Palackba zárt üzenetek…

“Halott” barátaimnak

Azt hiszem, hogy most már kijelenthetem, ha fájó szívvel is, hogy a valamikori jó barátaimat, végérvényesen el kell feledjem. A történet ott kezdődött, hogy az eddigi életem nagy részét egy faluban töltöttem és nem volt semmi gond a barátokkal, egészen addig, amíg el nem szállingóztak onnan. Ezt megértem hisz majdnem mindenki elment, jobb megélhetést remélve először tanulni, majd dolgozni, ki a szomszédba ki nagyon távolra. Olyan barátom is volt, aki teljesen megváltozott, és ha véletlenül, nagy ritkán találkozunk, csakis arról tud beszélni, hogy most adta el az autóját, mert mást akar venni, és Németországban dolgozik, bizony nagyon sok pénzért. Persze nem kérdi, hogy én hogyan élek, mit csinálok stb. Ezt a barátomat, aki volt osztálytársam, teljesen leírtam. Van egy másik osztálytársam, aki normálisan viselkedik, ha nagy ritkán találkozunk. Próbáltam kedveskedni neki és készítettem két CD-t, egyikre Hofit másoltam, a másikra, pedig zenét, a régi szép idők emlékeként, viszont Húsvét óta kábé három levelet írt és nem akar hallatni magáról.

A leges legjobb barátom, pedig teljesen cserbenhagyott, 7 évvel ezelőtt úgy váltunk el, hogy ő nem fog az őseinek holmi papírra írott leveleket írni, hanem csak nekem, elektronikusan. Mondanom sem kell, hogy azóta sem, irt egy árva szót sem. 2005 Karácsonya előtt látogatott meg és elmesélte az amerikai élményeit. Akkor is biztos csakis azért ugrott be mert a szülei nem voltak otthon. Próbáltam felvenni a kapcsolatot vele is de arra hivatkozott, hogy nincsen szabadideje. Elhiszem, hogy az ember, ebben a rohanó világban sok mindenről le kell, mondjon, és sok kompromisszumot kell, kössön, de lemerem fogadni, hogy más, haverokkal tudja tartani a kapcsolatot.

Most már azt is megkérdőjelezem, hogy ezek az emberek tényleg nekem barátaim voltak? Nem vagyok egy szókimondó ember, és nem merem tolmácsolni, illetve jelezni, ezt a tényt de számomra már mind a három, exbarátom „halott”.

Tags: Halott, Barátok

Püspükfürdő

Barátomnak, Sanyinak

Sokszor találkoztam olyan emberekkel, akik valamilyen információt úgy továbbítottak nekem, hogy nem néztek igazából utána és egy, az egyben elhitték. Én kételkedő alak vagyok, és ha nem is merem megmondani az illetőnek, hogy nem hiszem el, amit mond, de utánanézek és próbálok mindent megtudni az adott témáról. Azokat sem szeretem, akik megkérdőjelezik egy szakmabeli ember munkáját. Tehát ha nekem nem vág a kaszám és nem értek hozzá, hogy élesítsem meg, akkor átviszem a szomszéd Józsi bácsihoz, aki 62 éves és az élete során minimum 150 kaszát élesített meg. Miközben nekifekszik, hogy verje meg a szerszámot én, nézem, de nem mondom, hogy szerintem, nem jól csinálja! Van egy barátom, aki szinte mindent elhisz, amit mondanak neki és iszonyú sok energiába telik, amíg elmagyarázom, hogy félrevezették. De hát ő már csak ilyen…

Feltalálandó találmányok

Sokszor elgondolkozom azon, hogy anno 2007-ben még milyen apró találmányok hiányoznak a környezetünkből, amiket még nem talált fel senki és megkönnyítené a mindennapi életünket.

Szóval most felsorolom, a teljesség igénye nélkül:

Szemüveglencse, ami nem párásodik be, magától hűtő sörösdoboz, szagsemlegesítő szer, ami tényleg semlegesíti a vécézés utáni állapotot, olyan felület, ami taszítja a port, lézeres borotva, vagy olyan micsoda, ami végleg megszabadít a nemkívánatos szőröktől, tabletta vagy bármi más, amitől nem alszol el, illetve nem leszel álmos, olyan akku, amit egy évben maximum kétszer kell feltölteni és talán egy olyan távirányító amivel nemcsak a tévét lehetne kezelni.

Persze még lehetne sorolni a listát, pillanatnyilag most ennyi jut az eszembe.

Vonatozás

Egy nagyobb ünnep előtt, a legjobbnak mondható utazási eszköz, egyelőre a vonat. Ha Magyarországról, Erdélybe szeretnél utazni akkor a legjobb a Korona. Aki teheti az a repülőt is, választhatja, ha Marosvásárhelyen, vagy Maros megyében lakik.

A jegyeladásokból már előre lehet tudni, hogy ilyenkor nagy a tömegnyomor, sokan jegy nélkül kockáztatják meg az utazást, hatalmas csomagokkal, szóval ilyenkor tömve van a vonat és az is lehetséges, hogy a helyeden már ülnek, illetve kétszer adták el. Most azt nem értem, hogy miért a csudában nem tudnak még hozzácsatolni egy-két vagont a szerelvényhez ilyenkor, ünnepek előtt?

A tavalytól nem szabad dohányozni sem a folyósón, sem a fülkékben, kivételt képeznek az ilyenkor hazalátogató, kemény jómunkásemberek, akik jól bepiálnak, egész éjjel énekelnek, és egyáltalán nem érdeklik, hogy esetleg nemdohányzók is utaznak. És ezt egy „nemzetközi vonatnak” titulálják. Az Intercity szerelvények csak Kolozsvárig közlekednek, így egyelőre csak álom a civilizált utazás a Székelyföldre.

Talán, majd ha megengedhetem magamnak, akkor autóval fogunk hazautazni, az autópályán, Brassótól, pedig a felújított, európai, gyorsforgalmi úton, egészen Gyergyóig.