Palackba zárt üzenetek…

Tanügy

Nem szeretem, ha valaminek nincsen alternatívája, vagy ha csak két dolog közül lehet választani, legyen az akár állami intézmény is. Nézzük mindjárt az elemi iskolát, ha jól tudom, akkor szép hazánkban csak egyetlen egy magán gimnázium működik, de lehetnek bármilyen jó tanárok és leadhatják bármilyen jól a leckét, a tantervet nem ők vagy a vezetőség készíti el, hanem valamilyen, állami sóderhivatal. Tehát az én gyerekemnek nincsen választása, beírathatom az ország legjobb iskolájába, úgyis azt tanítják neki, mint bárhol máshol. Amerikában bárki alapíthat iskolát, lehet az szülő vagy próféta, nemzeti tantárgy nincsen, sőt szerintem ha valaki nem tanul az egyetemig, akkor is jelentkezhet felvételire, valamilyen felsőoktatású intézménybe. Azt is tudja mindenki, hogy például Magyarországon, nyolcadik osztályban olyat tanítanak matematikából, amit itt tizenegyedikben. És akkor azon csodálkozok, hogy ha más, nyugati országokban, úgymond sokkal egyszerűbb az egész tanügy, mégis miért élnek jobban az emberek, sőt az amerikaiak még a Holdra is eljutottak? Ha megkérdeznének, hogy mit tanultam első osztálytól az értettségig kis habozás után azt válaszolnám, hogy megtanítottak írni, olvasni, számolni egy kicsit románul, angolul tudom, hol van Madagaszkár de kapásból nem, hogy a világ melyik részén található Burkina Faso!

Majdnem 17 éve folyik Romániában a tanügy reformja, minden évben bevezetnek valami újat, de még nem jutottak odáig, hogy a román nyelvet a kisebbségeknek, idegen nyelvként tanítsák. Azt sem értem, hogy minek kell, a románnal összesen három más nyelvet tanítani, inkább csak kettőt (az egyik persze a román nyelv) de azokat alaposabban. Az olyan sóderhivatalokról, mint a tanfelügyelőségek, most hadd ne beszéljek és az iskolák decentralizációjáról sem, hisz az megér egy külön bejegyzést.

Viva la revolucion!

Miért van az, hogy reggel a lekváros kenyér mellé szürcsölik a teát, vasárnap mindig, a főmenü a húsleves és a krumplipüré, rántott hússal, ünnepnapokon miért van mindig töltelékes káposzta a saláta, miért merül csak ki a cukrossaláta és a salátalevesben, miért finom a kóla? Miért eszik mindenki disznó és marhahúst, ami érelmeszesedést, infarktust okozhat? Miért kezd el cigarettázni az ember, ha tudja, hogy megbetegedhet tőle? Miért iszik mindenki sört, amikor sokkal finomabb és állítólag, egészségesebb a vörös bor? Miért kell a menyasszonynak fehérbe öltözni és nem pirosba? Miért van minden számítógépen kalóz Windows és nem Linux? Miért vesznek divatból a trógerek mobiltelefont, amiket nem is telefonálni használnak? Minden kemény legénynek miért a kedvenc sportja a foci, vagy a biliárd és nem a kocogás vagy a sakk?

Hagyományok, talán megszokás, környezet? A kis a nagytól tanul?

Mi van azokkal az emberekkel, akik másképp látják a világot, tudatosan cselekszenek? Azért vegetáriánusok és nem cigiznek, mert egészségesen szeretnének élni, tudják, hogy finomabb a narancs dzsúsz, mint a kóla, azért teniszeznek, mert a tenisz civilizáltabb sport? Úgy is tudnak szeretni egy másik embert, ha nem veszik el feleségül, ha bort isznak, akkor utána nem keverik pálinkával. Azért használnak Linuxot mert, tudják, hogy jobb, mint a Windows! Hagyományos ruhát viselnek, és nem érdekli a metró-szexuális divat? Ezek az emberek reformerek, ki akarnak tűnni a többségből, netán „forradalmárok”, vagy furcsák? Te melyik csoportba szeretnél tartozni? Én már régen eldöntöttem, tehát: Éljen a forradalom, le a betokosodott megszokásokkal!

Informatika

Ahogy jobban ismerkedek a Linuxal az jutott az eszembe, hogy egyre több helyen elhangzik, hogy sokan lebuktak, azért mert illegális szoftvert használtak. Én, pedig azon csodálkozok, hogy a romániai tanügy a Microsoft termékeit prefelálja és ez is van a tantervben. Nem tudom, hogy miért, hisz sok iskolában kalóz az operációs rendszer és sok más felhasználói program, ugyanúgy, mint otthon a tanároknál és a diákoknál is. Az állam semmilyen kedvezményt nem ad, sem, a diákoknak sem a tanároknak, szoftverek vásárlására. De ezt tanítják és ez valahogy olyan, mintha buzdítanák a kalózkodásra. A rendőr is kopogni fog, előbb utóbb az ajtón, hogy ellenőrizze, illegális cuccot használsz vagy sem, viszont otthon neki is hamis programjai lehetnek. Most pedig azt kérdem, miért nem promoválják jobban a szabad szoftvereket? Minden informatika órán meg kellene említeni, hogy „amit most elmondok azt otthon csak a saját felelősségedre, próbáld ki, hisz az illegális számítógépes programok használatát és soksorosítását a törvény bünteti, blabla”. Viszont ha felkeltenék a kíváncsiságát a sok nebulónak a szabad szoftver előnyeire, akkor biztos kipróbálnák azt is. Olyan ez, mint a sok sóder tantárgy, mindent tanítanak csak épp azt nem, hogy hogyan éljünk, tisztességesen és normálisan, ne dobjuk el a szemetet, csak a kijelölt helyre és ezerszer nyomatékoljuk, hogy a dohányzás, vagy a nem megfelelő étrend, káros az egészségre és sportoljunk sokat! Az más kérdés, hogy a legtöbb gyerek, mivel nem tud megengedni magának egy játékkonzolt, a számítógépet elsősorban játékra használja és nem a tanulásra. Basescu idióta beszédét, Bill Gates-hez pedig ne is emlitsem.

Emberek…

Nagy az Isten állatkertje, szokták mondani akkor, ha olyan embereket látunk, akik nem férnek bele a mi értékvilágunkba. Nekem is volt szerencsém megismerni, sokféle embert, de ha rájöttem, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon akkor elfordultam tőlük. Nem szeretem azokat, akik a hátam mögött, valótlanságokat állítanak rólam, és a szemembe meg nevetnek. Megveregetik a vállam, hogy „majd kiállnak értem” de amikor eljön a pillanat, hogy bizonyítsanak, akkor hallgatnak, mint Szaratog a fűben. Ha az embert olyannak nevelik, hogy mindent lenyel és nem nyitja ki a száját, akkor hamar észreveszik, hogy az illetővel lehet packázni. És ott vannak még a régi jó barátok, akik egyszerűen csak úgy lekopnak, hogy „majd tartjuk a kapcsolatot” de csak háromévente futsz össze velük, akkor is véletlenül. Vagy azok az osztálytársak, akik most csak folyton arról dicsekednek, hogy mennyi sok pénzük van és milyen jó helyen, dolgoznak, Németországban. Itt vannak a tisztelettudatlanok, akik fiatalabbak de alkatuktól fogva a vezérbika szerepét töltik be a falka élén, és rögtön leFerikéznek. Nem utolsó sorban megemlíteném azokat, akik csakis azért akarnak a barátaid lenni, hogy majd később profitálni tudjanak a barátságból, mindig csak akkor látogatnak, meg ha valami bajuk van és soha csak úgy, beszélgetni. Kijelenthetem, hogy most nagyon kevés barátom van, a régiekben pedig csalódtam és nincsen remény, hogy megváltoztassam a véleményüket róluk…

A falu varázsa

Most a falun élő kedves barátom jutott az eszembe, aki sokat nem mozdul ki a szűkebb környezetéből és azt szeretném kommentálni, hogy az jó vagy rossz?

Nos nagy esélye van annak, aki így él falun, hogy nem tudja meg, milyen egy Camembert sajt íze, milyen finom a pizza, esetleg a mogyorókrém, mi is az a brokkoli, miért más a Heinz kecsap és hogy nem csak kétféle palacsinta van a világon, szóval van élet a „gombolyagpityóka” és a székely túró után is! És csak az ételeket soroltam fel, hogy ne is beszéljek a szélessávú Internetről, a kábeltévéről, az alternatív telefonszolgáltatásról a színházról és koncertekről.

Ha lehúzol egy jó pár évet, ilyen körülmények között akkor azt szokták mondani, hogy „betokosodsz”. Persze olykor elutazol ide meg oda, de csak rövid időre. De ne essünk át a ló túlsó oldalára, mindennek megvan az előnye és a hátránya is. Ha falun laksz, akkor ott elsősorban tisztább a levegő, nincsen akkora nyüzsgés, és nyugodtabban lehet közlekedni, úgy kerékpárral, mint gyalog.

A barátom, a példa okáért, kábé 24 évesen volt először táborban és nagyon nagy élmény volt a számára alig várja a nyarat, hogy újra lásson, bikinis, napozó csajokat. Ne is beszéljek arról, hogy mi lenne, ha nyerne egy utat, mondjuk Görögországba, de furcsán nézne ki kalapban és rövidnadrágban, mert ez idáig csak farmergátyóban láttam.

Jön a Kánaán?

Egyik éjjel, lefekvés előtt, megszomjaztam és amint a palack után nyúltam észrevettem, hogy a kupakján az árcímke kevesebbet mutat, mint a múltkor. Csak akkor jöttem rá, hogy tényleg olcsóbb a kedvenc ásványvizem, amikor elfogyott és a boltban visszaadtak a 6 lejből. Utólag esett le, hogy gyakorlatilag még ilyet nem láttam, hisz nem volt semmilyen akció, semmilyen kedvezmény, valóban olcsóbb lett egy romániai termék, először 1990 óta! Nem tudom, hogy tartósan megmarad-e ez a leárazás, ha igen, akkor elmondhatjuk, hogy most, 17 év után kezdjük érezni, hogy a gazdaság jó úton halad.

Mit mondhatnék, várom, hogy egyéb termékek is olcsóbbak legyenek.

Technorati Tags: Filózások

Senki sem próféta…

Őszintén megmondom, nem vagyok egy szókimondó ember és ez főleg igaz akkor, ha munkakonfliktusban állok, mondjuk a munkaadómmal, vagy annak egyik talpnyalójával. Valahogy így neveltek, vagy így születtem és jó sokáig azt csináltam, amit diktáltak, ha azt mondták, hogy ugorjak a kútba akkor szó szerint megtettem. De 12 év után úgy döntöttem, hogy kész betelt a pohár és beszólok, hogy jó beugrok a kútba de, azért előbb felvennék egy szkafander ruhát. Tudtam, hogy ezután nem lesz maradásom annál a „cégnél” de ha visszagondolok, akkor kijelenthetem, hogy jól döntöttem.

Persze nem tudom, hogy ha most szembefutnék azokkal az emberekkel, akkor mernék-e másképp beszélni velük. Nem a trágár szavakra gondolok, hanem szépen elmondanám, hogy elsősorban tisztelem őket úgy, mint tanárok, iskolaigazgatók, cégtulajdonosok vagy közbirtokossági vezetőket, hisz addig, amíg eljutottak oda, ahol most vannak egy nehéz utat kellett bejárniuk, elsősorban szakmailag, de mint emberek, nem tudtak bizonyítani az én szememben.

Azt is bevallom, hogy a konfliktus közöttünk, elsősorban azért jöttek létre, mert én is hibás voltam, viszont ha jobban körülnézünk a cégen belül, akkor bizony kilóg a lóláb, hisz én a középmezőnyben álltam és azok, akik utolsók, köszönik, szépen jól megvannak, jöhet és mehet akármilyen igazgató ők a papírformát, fogják hozni mindig.

Nagyjából három emberre haragszok és még a mai napig, sem tudok megbocsátani nekik. Csak úgy tudnám lerendezni az egészet, ha elbeszélgethetnénk, de gyakorlatilag ez lehetetlen, elsősorban, azért mert elutasítanának minden fajta párbeszédet.

Ezért határoztam el, hogy erről is írok a blogomban. Kicsi az esélye annak, hogy az ellenségeim elolvassák a gondolataimat, de meg szeretném köszönni nekik, hogy ha nem csinálják velem azt, akkor most nem lennék ott, ahol vagyok!

Technorati Tags: Ellenségeim